Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Főfelügyelő : Mura-köröstarcsai Török Ferencz altábornagy, min. oszt. főnök. 1. Csendőrparancsnokság. Székhely ; Kolozsvár. Parancsnok : Patay Endre, ezredes. Helyettes : Ederer Nándor szdos. 2. Csendörp. Székhely : Szeged. Parancsnok : báró Földváry Lajos alezredes. Helyettes : Rusz Illés szdos. 3. Csendörp. Szókhelye: Budapest. Parancsnok: Stesser György ezredes. Helyettes Bandi Balázs örn. 4. Csendörp. Székhely : Kassa. Parancsnok : hilibi Haller Béla alezr. Helyettes : Panajott Sándor őrn. 5. Csendörp. Székhely : Pozsony. Parancsnok : Lukács Mózses ezr. Helyettes : Rosenthal Károly százados. 6. Csendörp. Székhely : Székesfehérvár. Parancsnok : Sönser Nándor ezred. Helyettes : Pap Mihály őrnagy. 7. Horvát-Szlavonorsz. csendörp. Székhely : Zágráb. Parancsnok : Hallá Nándor ezredes. Helyettes : Tomerlin Márton alezredes. A magyar királyi belügyministerium. (I. Országház-utcza.) Miniszter : Hieronymi Károly. Ez alá a különféle városi és községi stb. ügyosztályok tartoznak, továbbá az országos levéltár, a földtehermentesitési pénzÍ lap igazgatósága, az adófelszólamlási bizottságok, a fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzóság, az országos közegészségügyi tanács, az országos kórházak és tébolydák és a bpesti államrendőrség. Pénzügyminisztérium. (Helyiség; Budavár, Sz.-Háromságtér 5, — Fogadás: kedden d. u. 3 órakor.) Miniszter: Dr. Wekerle Sándor, valós, belső titkos tanácsos, az I. osztályú vaskorona rend vitéze m. kir. miniszterelnök, országgyűlési képviselő. Ez kezeli a vámot, adót. Alája tartoznak a különféle pénzügyigazgatóságok, nevezetesen : a bpest, kassai, nagy-enyedi, aradi, alsó-kubini, zombori, pécsi, lévai, gyulai, beregszászi, deési, nagyváradi, miskolczi, brassói, szegedi, székely-udvarhelyi, székesfehérvári, rimaszombati, győri, debreczeni, szepsi-sz.-györgyi, egri, dévai, szolnoki, segesvári, kolozsvári, lugosi, mármaros-szigeti, marosvásárhelyi, balassa-gyarmati, Kikelet virági Illatozzatok, Édes, langy fuvalmak Oh csak szálljatok ! Múljanak az árnyak, Ragyogj, napsugár; Daloljon az ágon, A kicsiny madár ! . Iduna. Egy költő mindig szerelmes verseket irt, és azokat egy bizonyos Laurához czimezte. Barátja kérdé : „Mért nem vezeted hát oltárhoz a Laurádat ? Költő, (sóhajtozva) Hol venném aztán az anyagot lyrai költeményeimhez ? DALAIM. (Zoltán Vilmostól.) Tudod-e, hogy mi az ének, Tudod-e, mik a dalok, Tudod-e, hogy fájdalmaim Megenyhülnek általok ? . . . Tudod e, hogy dalaimtól Csillapul a bú, a kin, Hogy szivemre enyhet adnak Ezek az én dalaim ? . . . S mi a dal, hogy fájó szivem Sebeire enyhet ad ?.. . — Nemde enyhül szenvedésed, Ha kisírtad magadat ? . . .