Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

teljesítésével kizárólag magyar zászlósaim bízassanak meg, s ehhez képest elrendelem, hogy 1. a koronázási cselekményeknél s az ahhoz fűződő ünnepségeknél, 2. az országgyűlés megnyitásánál és berekesztésénél, 3. az 1867. XII. t.-cz. értelmében a közös ügy k tárgyalására kiküldött bizottság fogadásánál, 4. azoknál a különleges nemzeti ünnepélyeknél, amelyek akár egyes jubiláris, akár más országos vagy nagyobb ünnepségek alkalmával merülnek fel, amennyiben azoknál udvartartásom főhivatalainak főnökei szereplésre hivatva volnának és b. magyar koronám országaihoz tartozó oly egyházi és világi méltóságoknak, vagy állami tisztviselőknek eskü- vagy fogadalom tételénél, kik az esküt, illetőleg fogadalmat előttem teszik le, az udvartartásom főhivatalainak eddig szerepelt főnökei helyett az e tekintetben (mind az o pontra nézve) általam jóváhagyandó szertartási szabályok szerint kizárólag magyar országzászlósaim működjenek közre. Jóváhagyom továbbá a tett javaslat értelmében, hogy a Házam tagjai részéről házasságkötések alkalmával tenni szokott renunciációkhoz, a mint ez már eddig is történt, magyar kormányom tagjai is mindenkor meghivassanak s a megtörtént renuncziácziók, valamint az uralkodó házam tagjaira vonatkozó mindazon változások, melyek az 1723. I. és II. törvéuyczikkekben megállapított trónöröklési renddel kapcsolatban állanak, magyar kormányommal hivatalosan közöltessenek. Kelt Bécsben, 1893. évi november hó 20-án. Ferencz József, s. k. Weierle Sándor, s. k. A magyar udvartartásra vonatkozó királyi elhatározás a következő zászlós urakat érintette : Bánffy Miklós gróf föpohárnokmester, Csáky Albin gróf asztalnokmester, Erdődy István gróf főlovászmester, Orczy Béla báró fökamarás, Pálffy András gróf a magyar királyi testőrség kapitánya, Szapáry Géza gróf főudvarmester, Széchenyi Gyula gróf föajtónállómester, Pálffy Lipót Nándor gróf, a pozsonyi gróía judex curiae (jelenleg a méltóság nincs betöltve), Zichy Ferencz gróf tárnok, mester, Vay Miklós báró és Szlávy József koronaőrök és Khuen-Héderváry gróf, horváth bán. Az első zászlósúri méltóságot, a nádorét tudvalevőleg nem töltik be. Ezek a zászlós urak fogják ezentúl a magyar korona országait illető államjogi aktusoknál az udvari szolgálatot végezni. liliomjai körébe. — Oly boldog volt az éltem — - s olyan rövid. Szép nyári délután volt. Oly édesen susogott a szellő báj dalokat zenerve a bólingató nádak között. Nyugalmunkat egyszerre megzavarta az a büszke gőgös lárma, a mit a föld urai, az emberek beszédnek neveznek. A víz népe, a fürge bókák ijedten ugráltak a biztos mélységbe s a vizipók is eltűnt a messze vizsikon. — Féltem. A földbe gyökerezett lábaim kizárták a menekülést, s kék lejemet a káka zöldje mögé vontam. Hasztalan volt. — A jövő perczben már fel voltam fedezve — s elszakítva a kedves parttól, társaimmal együtt egy ifjú forró kezében haldokoltunk. — S az ifjú gyönyörködve nézett ránk, szinte megbocsájtottuk e bámulásért a képetlen eröszakot. Illatunk tetszett a képetlen zsarnoknak, kelyheink üde kékét csodálva nézte. Szépen összefoglalt rendes körbe, hüs leveleket rakott körénk s szép szavakkal, melyek minket is meghatottak, felajánlott egy bájos angyalkának. — Szöszke fürtös kis médi volt. Aranyos haja imádandó rendetlenségben gyűrűzött fehér homlokára, s nagy, kifejezésteli szemeiben, mintha önmagunk képét láttuk volna visszatükrözni. Piczi felvetett ajkán duzzogó mosoly ült, s puha kacsója némi habozással emelt ki minket az ifjú kezéből. -— Olyan szép volt ez a baba. Szinte újra éledtünk a gondolatra, hogy talán ott fogunk illa-