Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

SZABADSÁG SZOBRA. A koronázás 25. évfordulójára. — 1892. június 8. — Kürtöt kezembe ! harsány kürtöt, Hadd zengjem végig a hazát, A melyre Isten földerité E szép s dicső nap hajnalát. E nagy napot, melynél nagyobbat A mai öltő még nem élt, S minőről csak a rég időkből Az elborongó lant regélt. Nagy dolog a nemes család ; és kitűnő udvarló A szép cziczuska sétál a ház lejtős tetetején. Súgták a nyelves nénikék, a lány már kissé vén, Miau ! Az ifjú kandúr vigan csapta a szelet Titokban viszonyba lép mással — kit szeret. Mbui ! Mert ö mindig mokány Nagy Don Juan ! Majd a szürkés-fehéret, majd a tarkát falta, Majd a sötét, majd piros lábacskákat nyalta, — Miau ! Mert ő mindig mokány Nagy Don Juán ! De végre kandúr barátunk aráját elhagyta, hűtlenül Szegény minyákol árván, ott a ház tetején egyedül A szülök hamar rájöttek alapos kémlelés által, Hogy a finom ficsúr uj frigyre lép egy jómódú kis cziczával Hogy jöttek a bácsik és nénik, a tántik é s sógorok ! Sajnálták a szegény leányzót az édes jó rokonok. A dühtől felingerült apát követte az egész sereg, Miau ! Éjjel a csábitót felkeresik; a zajtól a ház is remeg. Miau ! Nagy sírás rivás és jajveszéklés közt — ó jaj !