Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Csepreghy Endre.*) A helybeli ta nit ó- és tanárvilág a testvéri solidarités megnyilatkozásaként holnap ünnepel. Hogy szivének legnemesebb érzelmeit mutassa meg ama férfiú előtt, ki példás szerénységében tiltakozik vala az ünnepeltetés ellen. De hát sorsát ember el nem kerülheti. Csepreghy Endrében, ki pedagógiai munkásságának harminczadik évét meghaladta, nemcsak a tanártársak üdvöziik hü rokonszenves bajtársukat, iskolák növendékei szerette mesterüket, a nép, a földhöz ragadt szegény nép a fölvilágosító, oktató szó hatalmával igazi atyai jótevőjét ünnepli benne ; a győri társalom, a győrvidéki tanítóegyesület, a városi és megyei kisdedvédőegyesüiet, a kath. önkormányzó-testület, az újonnan alakult Mária Dorottya-egylet, a városi ipariskolai bizottság, a tanítóképző tanárok országos egyesülete és a szülőföld, Kis Zombor kaszinójával : az egyszerű, de véghetetlen bnzgalmu tagot, elnököt vagy alelnököt, az önzéstelen nemes munkának közharczosát. Minden társadalomban a művelődés, kultúra és humanizmus szolgálatában levő egyénekre nehezedik a közszolgálat oroszlánrésze, S ha férfi vagy nő hiven megállja helyét azon polczon, melyre hivatása állítja vala, s a mellett szivük tiszta sugallatát követve : a vezér zászlaját adja kezükbe reátermettségük ; zászlót, mely alá társadalomnak számottevő tényezői soiakoznak, akkor zavartalan gyönyörrel fonhat koszorút az u ságiró, s helyezheti annak homlokára a babért, — a ki azt nem kereste, de kiérdemelte gazdagon. Az érdem koszorúját illesztem én a győri tanárvilág egyik kedves alakjának : Csepreghy Endrének homlokára. < , • Kik napról-napra mi közöttünk látják a tanárt, kevesen ismerik az embert, s a gyorsan|elsuhantjlhariuincz éves^inultnak tanulságos mozzanatait. Ezekről lebbentem én fel a fátyolt: köteleeségszerüleg ;! keljen bár a tiltakozás szava annz ajkon, mely nevelve — tanításban, szegénység és nyomor megmegszüntetésében fáradhatatlan, de a rigorózus önbirálás és szerénység folytán : a saját bokros érdemeinek érintésére — nem nyilik. Csepreghy Endre a torontálniegyei Kis-Zomboron született az 1844. év márczius havának 26. napján. Édesatyja földbirtokos volt ; ott a családi tűzhelynél szívta magába a természet szépségeihez való hajlandóságot, ott szerette meg a földhöz ragadt szegény népet az ő fényes tulajdonságaibanca naiv gyarlóságaiban, eszének járását, beszédének modorát. Ezen impressziók alul a későbbi férfiú sem szabadult, lelke egybeforrott a népével, s csak az ejtette gondolkodóba, vájjon az uroltárát szolgálja-e avagy tanitó legyen-e belőle? Ott iskolázott szülőhelyén; a normális iskolai 3 oszt. odahaza, a felsőt Szegeden fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait szintén Szegeden kezdette, de a felső négy osztályt Aradon végezte. A preparandiák akkortájban két évfolyamuak voltak s ezt a két kurzust Bárány Ignácz direktorsága alatt végezte és megszerezte a föelemi tanítói diplomát. Ő gyengéd lelkének egész erejével az idealizmus felé hajlott és megfogadta, hogy a népet megoktatja minden szépre, jóra, ügyes gazdálkodásra, követi az „István bácsi" (Magyar püspök) irta *) A kiváló tanférfiu jubileuma alkalmából irt közlemény. (A tér szűke miatt nagy megrövidítéssel.) Snerk.