Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Főt. Samu Ferencz benczes tanár a györvidéki tanitó egylet elnöke. Számottevő erő a tanítóság érdekében a „Györvidéki tanitóegylet". A pártfogás, melyben az a tagjait részesiti, az iskolák, melyeket a tanitók virágzásra hoztak, midőn az uj nemzedéket képzik és fejlesztik, elegendő bizonyságot tesznek a jóról és üdvösségről, melyet a szóban levő egylet a tagjai anyagi és szellemi életére hoz. E diszes egylet elnöke Samu Ferencz, a helybeli főgymnasium kedvelt tanára. Benne összpontosul a tanítóság bizalma. Szónoklatai, beszédei varázsának vezetői képességének, avagy szeretetreméltó egyéniségének tudható-e be e kinyert bizalom, azt most nem vitatjuk; elég azonban annyit tudnunk, hogy azt teljes mértékben kiérdemelte. Mit tapasztalunk a győrvidéki felekezetnélküli tanitóegylet évi közgyűlésein, melyek évenkint Győrött a vármegyeház dísztermében tartatnak ? Azt, bogy mindenkor a város szine, java érdemesnek tartja ott megjelenni, igaz : türelemmel végig hallgatja a referálásokat, érdekkel kiséri a minta-előadásokat stb. ; ámde jobbadán a gyűlés fénypontja kedSamu Ferencz diszbeszéde meghallgatásáért gyülekezik oly sürüen a közönEnnek a diszbeszéde lélekemelő ünnepélylyé avatja a közgyűlést, diszbemelynek lebilincselő varázsa, s megelevenítő ereje utat talál a hallgatóság szivéhez. Samu Ferencz az igazi érzés közvetlen szavával festi a helyzetet, nyelvezete gyönyörű s mélytartalmu, magyarázatmódja szellemes s as igazságot érvényre juttató ; vidámságot kelt a hallgatóság ábrázatán, s végül kitörő ujjongás és taps szokta beszédét kisérni. Samu Ferencz kiváló módon érdeklődik a tudományok iránt: ő a budapesti phil. társulat s az országos középiskolai tanári egyesület rendes tagja, azonkívül a tanári értekezlet jegyzője. Egyéni jeles tulajdonainál fogva pedig disze a városnak és disze a maga intézetének. véért ség. széde Bánóezy János. nyugalomba lépett népiskolai tanitó. Bánóezy János nyugalomba ment. Működését Ujlaky Géza kartárs méltatja szép czikkbena Győrvidéki tanitóegylet Közlönyében. E méltatásból a következőket eme'jük ki: „Megemlékezünk kartársunkról, hogy példának állítsuk, miképen kell munkában élni, munkának áldozni az élet erejét, s tisztességben megöregedni a haza, az erkölcsös társadalom javára teljesített becsületes igyekvés

1 en. Annál inkább szólhatunk példáról, mert nem a kényszer, hanem a hivatás vitte pályájára, hisz anyagiakban többet igérö pálya nyílt előtte, mint a tanilói pálya : ügyvédnek készült.