Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

váltó ügyvéd, városi tiszti főügyész. Elnöki helyettes Schlichter Lajos épitósz, kereskedelmi és iparkamarai alelnök. Rondes tagok I. a m kir. p 'nzügyministerium részéről. I. Torkos Mó­ricz köz- és váltó ügyvéd róvfalusi lakos. 2. Hauzer György rézműves győri lakos. II. a város polgármestere részéről. 1. Stumpf Dózsa a győri Lloyd titkára. 2. Grifflng Mihály a temetke­zési vállalat tulujdonosa. Póttagok J. a m- kir. pénzügyministerium részéről. 1. Németh Elek köz- és váltó ügyvéd. 2. Simon Ferencz füszerkereskedö. II. a város polgármestere részéről. 1. Dr. Deáky Zsigmond ügyvéd káptalani ügyész. 2. Magyary József fazekas iparos. II. Győrme­gyéro nézve. Elnök és elnöki helyettes, valamin* a m. kir. pÓEZÜgyministerium részéről meg­hívott rendes és póttagok ngyanazok, mint a győrvárosi hason bizottságnál. A megye alispánja részéről kinevezett 1. Rendes tagok dr. Legény Béla köz- és váltó ügyvéd, győri lakos. 2. Pót­tagok, a) Tóth József háztulajdonos és iparos, győrszigeti lakos, b) Láng József föld ós ház­tulajdonos révfalusi lakos. Győri kir. ítélőtábla. Elnök : Vörösmarty Béla ; tanácselnökök : Zoltán Géza, Ternovszky Béla ; elnöki titkár: Guoth István ; táblabírák : Ulyarik Gedeon, Horváth Kálmán, Schmied Géza, Kis Gábor, Szabó György, Mészöly Lajos, Biró Antal, Jalsovitzky Lajos, llohrer Miklós Lupia Tivadar, dr. Tassy Pál, Somogy János, dr. Karay Lajos, Fabinyi Gusztáv Kún Sándor, Sarlay Ferencz ; tanácsjegyzők : Nádasdy Aladár, Szupits A tal, dr. Horánszky Béla, Zsindely Ferencz, dr. Mislay ; hivatal­igazgató : Plihál Dezső ; irodatisztek: Ihász Antal, Szilágyi István, Mészey József; Írnokok : Jóísa Gyula, Gaal Sándor, Csák Lajos, Vlassits József, Sördés Lajos. A kir. tábla tanácsbeosztása. 1-ső polgári tanács. Einök : Vörösmarty Béla ; birák : Szabó György, Jalso­vitzky Lajos, dr. Rohrer Miklós, Kún Sándor; tanácsjegyzők: Szupits Antal, dr. Horánszky Béla. veti világát, hanem dicsfénynyel övezve varázsolja őt lelki szemeink elé, arczain­kon pedig ezen dicsfénynek reflexét tünteti fel. Bánatunkat, hogy öt oly korán el­vesztettük, a boldogság tudata váltja fel : hogy birtuk őt, hogy ő a mienk volt egészen. Szakítva a hagyománynyal, mely foly­ton csak üres frázisokat hangoztatott, ő a tettek mezejére lépett és megértve az igazságát -innak, hogy koldus nép a leg­nagyobb szabadság mellett sem élhet meg hanem éhen hal : munkáját, életét, nem­zete anyagi jólétének megalapítására szentelte. Vegyünk példát róla és ne csak szó­val, hanem tettel, munkával szeressük a hazát ! De a munka embere azonfelül hazafias is volt szívvel lélekkel : nemzete érdeké­ről lévén szó, a fölött senkit nem ismert; a magas állás nem szédítette el öt és nem tette árulóvá hazája érdekei ellen : Magyar maradt mint miniszter is amel­lett, hogy hü szolgája volt királyának. Felséges királyunk pedig ezen intian­sigens hazaszeretetét, melyet pedig a léhaság sovinizmusnak szeretne csúfolni, — bizalmát meg nem vonta tőle, hanem inkább és ismételten kegyeivel tüntette ki öt, íme! Ilyen egy igazán magyar kor­mánytérfiu képe I És mert ilyen voltál te drága gyer­meke hazánknak : legméltóbban vonat­koztathatjuk rád azon szavakat, melye­ket Moore egykoron elhalt ifjú lánya emlékének szentelt : „Találkozáuk mi legszebb alakokkal s megannyi gazdag elmékkel : de lásd, azok körében élni, társalogni nem oly édes, mint emlékezni rád/ Éljenzés hangzott fel a beszéd köz­ben, mikor a lepel a falról lehullva, feltűnt a tábla : „Baross-ut. a Éljenzéssel kisérték a rövid, magvas beszéd minden szakaszát. Befejezésül az ének-egylet a «Hym­nuszt«-t énekelte el, kisérve a közön ségtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom