Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.
Millenium. felhívás Györvármegye és Györ sz, kir. város közönségéhez a mezőgazdasági, erdészeti és vadászati kiálliMs érdekében. 1896-ban üli a magyar nemzet állami fennállásának ezeréves emlékünnepét, A történelem lapjain majdnem példátlan ünnep ez. Ezer hosszú év repült el azóta, hogy megjelentek azok a legendabéli hősök s egy idegen elmektől környezett vidéken uj házat alkottak. S ez a kis haza, s ez a kis számú nemzet az ezer év viszontagságai között, a dicsőség, hatalom és nagyság napsugarában ugy, mint a nehéz idők viharaiban megállta helyét, s a nyugat behatása alatt átalakulva le nem vetkezé eredeti nemzeti jellegét, hanem nyelvben, szokásban, érzésben megmaradt magyarnak. A fenmaradásban diadalmas őserő érzete, a létezésért ezer éven keresztül folytatott küzdelem emléke, s az ennek sikere felett érzett jogos büszkeség tölti el minden igaz magyarnak kebelét. Nemcsak a nemzet mint összeség, az állam mint ilyen, hanem az azt alkató egyed is egyenkint ünnepel e napon s a hála és öröm imája kél százezrek ajakán. A törvényhozás és a végrehajtó hatalom évek óta gyűjti s az eszmét s az agyagot, hogy az ezredéves emlékünnep piogrammját a nap fontosságának megfelelőleg állíthassa össze. A XIX. század műveltségének, a tudomány és művészet összes vívmányainak igénybe vételével maradandó alkotások állíttatnak e napnak emlékére s a társadalmi intézmények egész tömege keletkeziK országszerte a haza minden részében, mint egy-egy áldozati oltár, annak a géniusznak emelve, mely nem hagyta el ihletével a magyart. A dicsőség eme napjának műsorában előkelő helyet foglal el a nemzeti országos kiállitás. A tő- és székváros területén óriási csarnokok emeltetnek, hogy befogadják mindazt, a mit magyar földön szellem és kéz, gondolkozás, ügyesség és kitartás szépet jót, hasznosat előteremteni képes. Az egész hazánk képe kell, hogy legyen ez a kiállitás. A haza minden rendű és rangú polgárának hazafiúi kötelessége, hogy minden tudását és buzgalmát a siker diadalának szolgálatába adja. Nemcsak önmagunknak tartozunk ezzel, nemcsak azon tudat s megnyugvás megszerzése késztet erre, hogy a nagy ünnepen bármily csekély részben egyenkint is, mint tényezők szerepeljünk : hanem az a körülmény is, hogy Európa szeme táj. Őszi idő, öszi élet . . , Hervadoz, mi nem rég éledt, Fonnyad lomb, liget . . . Virág, rózsa semmivé lett, Búsan integet. Jer a kertbe w szivem lánya ! Van gyönyör az elmúlásba : Fájó édes kín. Jer, merengjünk elmélázva Az ősz bájain. Mert komor bár, sötét, gyászos, Oly fönséges kimúlásod, Föld, szegény beteg 1 Halálod mily nyugton várod, Tudva : közeleg Jól sejted, hogy nincs már messze, Az agg idő tűn' bietve, Eljö már a tél. Betakar a hónak leple : Fehér szemíödél ! ... Én szerelmem, gyöngyvirágom ! Tekintsen e pusztulásra Szét kissé szemed ! Nemde e bús elhaláson Szived megremeg P Oh hisz ránk is, ránk is ez vár . . . Még hovitnek érzelmink bár,
