Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

A vármegye uj községelóljárói. I. Tó-sziget esilizközi járás. Füszolgabirói székhely : Győr. Abda. Jegyző Detrich Kálmán, biró Magyar Ferencz, törvénybiró és pénztáros Ági Ferencz, közgyára Somogyi Ádám, tanácsbeliek : alsó Magyar János, Virág Pál, Somogyi István, Polgár József. Ásvány. Jegyző Golubics István, biró Vadász Pál, törvénybiró és pénztáros Sors Károly, közgyám Somodi Miklós, tanácsbeliek : Foltányi I., Bajos János, Peredi Péter, Lencse Márton, Varga István, Elő Pál. Bácsa. Jegyző Derzsi Gyula, biró Győri G., törvénybiró és pénztáros Szemeti János, közgyám Vida János, tanácsbeliek : Téglás János, Tolnai Ferencz, Vida József, Lőre Péter. Ballony. Jegyző Lajtos István, biró Csicsay Péter, törvénybiró és pénztáros Kovács Imre, közgyám Andics Imre, tanácsbeliek : Csomor Imre, Kovács Vendel, Varga János, Kováts István. Bezi. Jegyző Török Gyula, biró Pap János, törvénybiró és pénztáros Bősze János, közgyám, Döröczky Mihály, tanácsbeliek : Konya Dávid, Pere István, Szakáiy István, Csépi István. Bödöge-Markota. Jegyző Varga István, biró Kovács György, törvénybiró Rácz Viktor, közgyám Szabó János, tanácsbeliek Kovács Mihály, Élő Ferencz, Pollas Mihály Kovács Antal böd< gei. Börcs. Jegyző Detrich Kálmán, biró Szabó L'tjo^, törvénybiró és pénztáros Borsody György, közgyám Kaszás János, tanácsbeliek : öreg Somogyi Antal, Borsody János, Borod Lajos. Csiliz-Badvány. Jegyző Heuffel Lajos, biró Szabó Károly, törvénybiró és pénztáros id. Szabó Mihály, közgyám Szabó Kálmán, tanácsbeliek : Lovas Lajos, Csicsay Imre, Lantodi Károly. Czakóház. Jegyző Tóth Kálmán, Liró Horváth Lajos, törvénybiró és pénztáros Kovács András, közgyám Horváth Lajos, tanácsbeliek : Horváth János, Horváth Marion. Dunaszeg. Jegyző Mesterházy István, biró Karácsony József, törvénybiró és pénz'áros Horváth Ábel, közgyám Nagy Ábel, tanácsbeliek : Nagy K., Kozma Jánoí. Szalay Tamás, Nagy József, Tarninger Flórián. Áldás reájuk, kik szent vetélkedéssel Teremlék e müvet. De hiszen ők tudták : Hogy c népre egykor missió volt bízva, Midőn karddal állta el a pogány útját. Missiónk van most is, habár más szerepre ; Kani hely 11 ludassal kell menni küzdelemre. És e diesÖ harcz a jövőre van bizva, S mi vagyunk ajövŐ. Nem kevés — óh tudjuk — A mit jogosultan mitőlünk elvárnak, Tőlünk, kik még pályánk legelejét futjuk. De hisz van előttünk sok magasztos példa, Melyet magyar ajkról magyar szó mond nékünk. S hogy az ifjn szivnek szent lelkesedése Közel visz a czélhoz : éltet e reményünk. Mert ha őrködő szem kiséri a munkát, Lehetetlen az, hogy ne lássa jutalmát. Vár e hajlék minket. S mint az uj levita Szent borzadással lép az Ur szentélyébe, Hol az uj oil áron imént gyúlt üiz várja Az áldozat-zsengét. Megremeg kezében A drága illatszer, mit áldozi-i készül ; Ugy e szent küszöbre mi is félve lépünk ! Hol az áldozat,- mely méltó ez oltárhoz ? S választ e kérdésre sziveinktől kérünk. S titokzatos hangon felel dobbanása : Tedd a legszentebbet az égő oltárra. Azt ... A legszentebbet, mit az ifjú sziv bit Az imádiisf, mélylyel Istennek adózol, Szerelmed a honhoz, ez édes anyához, S azt a szent hűséget, a mélylyel tartozol A kiválasztottnak, kinek jog s igazság Sugáritól fénylő fölkent homlokára