Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Teodóra szeptember 11 Tibold július 1 Tibor április 14 Timót január 24, május 21 Titusz január 4 Tivadar ápril 20, nov. 9 Tóbiás nov. 2 Tódor február 7 Ubald május 16 Ulrik július 4 Valér január 29 Valérián deczember 15 Vazul június 14 Vanáncz május 18 Vendel október 20 Venczel szept. 28 Veronika július 9, február 4. Viktor február 26, július 28 Viktoria deczember 23 Viktorián márezius 23 Vidor január 13 Vilibald július 7 Vilma január 10, június 25 Vincze január 22, április július 10. Virgil november 27 Vitályos április 28 Vitus június 15 Zakariás szeptember 6 Zénó deczember 22 Zenób október 29 Zeíirin augusztus 26 Zita április 27 Zsigmond május 1 Zsófia április 20 Zsuzsanna augusztus 11. Isten az első emberből asszonyt alko­tott. Az asszony az utolsó emberből is térjet csinálhat. * A szerelem talány, és a kiváncsi nem nyugszik, mig ezt a talányt meg nem fejti. A szerelem érthetetlen valami. Csak ;kor érthet az eszünket. akkor érthető meg, mikor már elvette A leány szemei csillagok, csakhogy olykor bolygócsillagok. * Az élet prózáját újra áttették prózába, akik a petrezselymet mindig többre be­csülik a jázminnál, vagy sóhajtásokkal beszélnek a megdrágult vajról. és magányosan töltöttem. Lakásom egy sötét asztalfiók volt, a hol néhány ke­vés társammal együtt be voltunk csukva. A világunk pedig csöndes Írószoba volt, a hol semmi egyebet sem lehetett hal­lani, csak az irótoll perczegését és az óra ketyegését. Oh, valahányszor kinyílt börtönöm, buzgón imádkoztam szabadu­lásomért s reménykedtem, hogy kiröpül­hetek életem igazi czéija felé. De hasztalan ! Ott ült ö, a gazdám, nevelőm, börtönöröm, hegyes irónnal a kezében s mindig talált rajtam valami vizsgálgatni, javítani, kivetni valót. — Milyen szegényesek, színtelenek a történetkéid ! Milyen bágyadtak, hidegek a mondataid ! Élsz, az igaz, — hiszen beléd öntöttem a saját szivem vérét ! A legnehezebb kézimunka a kölcsö­nös kéznyujtás az oltár előtt. x A szerelem két sziv és egy gondolat, k házasság egy sziv cs két gondolat. A szerelem mathematikája: két polka ád egy szerelmes pillantást, három sze­relmes pillantás egy kézszorítást, négy kézszorítás egy csókot, öt csók egy összejövetelt, három összejövetel egy el­jegyzést, olykor négy eljegyzés egy la­kodalmat és két lakodalom négy házas­felet. Leány, Mit adsz, atyám, ha egyszer férjhez megyek ? Atya. Beleegyezésemet adom. j De van-e jogod az életre ? Nem vagy-e I nagyon is gyönge, hogy megküzdj az élettel ? Ah, milyen csapásokat kell majd elviselned! És visszavetett sötét börtönömbe, hogy tovább várjak, reménykedjek és csalód­jam. Mennyire gyűlöltem a gazdámat ! Mennyire vágyódtam a küzdelem után melyre eléggé erősnek éreztem magamat! Mennyire biztam benne, hogy megszé­gyenitem a gazdámat ! Mert akkor még nem tudtam, hogy szigorú szavai gyön­géd gondosságból eredtek, hogy feddő tekintete mögött aggódó szeretet rej­tőzött. Egy napon aztán négis kiküldött a nagyvilágba, a könyvkiadóhoz. Ez az a tábornok, a ki minket könyv ujonezokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom