Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.

Tudjuk : íi szerelem, a sziveknek napja Sokszor soká késik hozni a tavaszi ; S bizony nem tavasz még, ha csaló sugara Bágyad!, téli napnak virágot fakaszt. Ne itélj el engem, hogy szeretlek téged. Hogy mindig, hogy folyton te vagy az eszembe', Hibának ne ródd fel! . . . nem tehetek róla, Ember vagyok én is . . . ember . . . törpe . . . gyenge. Angyal Emil. • Tem.etőlrert . - .. "emelőkért . . . csendes, ékes, )h, itt lenni olyan édes ! ij sírhalmon nyílt virágok, 'avaszi nap süt reájok. Vadgalamb búg fenn az ágon, Méhe dong a sirvirágon, Távolból egy méla ének . . . Mintha épen temetnének . . . lóid ágak közt déli szellő uttog, elszáll, újra eljo . . . igó cziprus hűvös árnya lintha engem hína, várna . . Megnyitóit sír, nyílt virágok. Ugy-e engem hívtok, vártok ? Cziprus lombja, cziprus árnya Nem sokáig vársz hiába ! . . . Zoltán Vilmos ti*