Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.
3 / 4 részét foglalja el. A szilárd anyag 14 elemből áll. u. m. éleny, köneny, széneny, légeny, mészeny, kén, vilany, hamany, szikeny, halvány, folyany, kesreny és kovany. Ezen elemek szervetlen összeköttetésekké válnak, u. m. vizzé, sókká, savakká stb., majd pedig szervesekké, amilyen a fehérnye, zsiradék, enyv stb. Az ember csontjai zsiradék, enyv és csont földből állanak. A csontföíd anyaga : vilanysavas és szénsavas mész, azonkívül némi fagyag, fluorkalcium és kavicsföld. Öreg embereknél több csontföldre, íiataloknál több enyvre akadunk. Minél több a csontföld, annll merevebb és törékenyebb a csont ; minél több az enyv, annál gyakoribb az angol betegség. Az embernek a 32 fogán kivül 213 csontja van : 28 a fejében, 53 a törzsében és 132 a végtagjaiban. Az érzékszervek : a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr : az érzékek : a látás, hallás, szaglás, izlés és tapintás. A agyvelő által az ember anyagilag és szellemileg különbözik az állattól. Minden érzés és mozgás, minden érzéki és szellemi tevékenység, öntudat, akarat és gondolkod as az a gyvelőtől függ. Az egész idegrendszer egy nagyszerű villanyos távirda készülékhez hasonlít, melynek sodrony-hálózata az egész testet bevonja. Az egyik osztály, melynek az agyvelő a középpontja, az érzést és mozgást önkényesen és öntudattal közvetíti, míg a másik a hátvelőideg és duczrendszer által az önkéntelen tevékenység, a lélegzés, az emésztés stb. zászlóvivője. Mindezen tevékenységek alapja az anyagcsere. Az agyvelő és az idegek csak akkor működhetnek, ha elegendő fehérnye, kén és vilany áll rendelkezésökre. Az idegrendszer tevékenysége központkereső, központi és központfutó. A központkereső tevékenység a kívülről, vagy az egyes szervek által nyert benyomásokat, az agyvelővel közli. A közpon'i tevékenység állal e közlések öntudattá válnak, a mennyiben eszmékké, fogalmakká, ítéletekké, következtetésekké és akarattá fejlődnek. A központi tevékenység netovábbja az ész, azaz a képesség, gondolkodás utján a dolgok velejét kiismerni, a jót a rossztól megkülönböztetni. A központfutó tevékenység, vagyis a mozgás, az akaratnak a mozgási idegek által az izomhálóba törlénő átvitelét közvetíti. Ily módon keresztezik, elválasztják és összekötik egymást az agyvelő-, hátvelő-, érzéki- és mozgási idegek, a rokonszenvi szálak és duczcsomók a legkülönbözőbb irányokban, ezernyi távirda-állomásban és keresztező helyeken, s csak ez által lehetséges a csodálatos s mindent felülérő anyagi és szellemi tevékenység, moly az emberi testben folyton-folyvást végbemegy. Ha megöregszünk, készen vár bennünket a halál, mely nem más, mini a lélek elválása a testtől. Balgaság i természeti szükséget képező haláltő rettegni. Ha már egyszer magas ko runknál fogva az életre használhatatlanokká váltunk, jámbor megadássá várjuk be a sorsunkat. A tüdők által a vérbe kerülő élen) a táplálékban előforduló szénenynye szénsavvá ég el. A beszívandó légköri levegő áll 790: rész legényből, 1620 rész élenyből é 4 rész szénsavból, a kilehelt levegt pedig áll 7912 rész legényből, 162< rész élenyből és 488 rész szénsavból A tüdő tehát a beszívott éleny Yr, re szét visszatartja és helyette hasonl« mennyiségű szénsavat bocsát el. Nap jában 700-750 gramm éleny jut ; testbe és 850—900 gramm szénsa elhagyja azt. E# a külső lélegzés, i belső lélegzés pedig abból áll, hogy vér a nyerendő szénsav fejében a tü dők által beszitt levegő élenyét átadj; a testnek. A belső lélegzés a legfontosabb me legségi forrás. A ruha és a lakás el lenzik azt, hogy a test, melegéből, mel a táplálékoknak a belehelt légköri lc vegő élenyével történő elégése aza oxidatiója által létre jön, a külső Jég mérséklet is számbavehetően részesül jön. A testi meleg leginkább a bőrö keresztül, de szájon, orron, légcsőn é és tüdőn által is szétárad.
