Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Adattár: Felpéczi Pecz Aladár: Báró Gemmingen Zsigmond cs. kir. táborszernagy. (1724-1806)

Gróf Althann Adolf-Mihály eredetileg protestáns hitben született és nevelkedett és csak később tért át a katolikus vallásra. Áttérése Szt. Mihály arkangyal napján (szept. 29) történvén, ennek emlékezetére vette fel a Mihály nevet és amikor grófi rangra emelkedett, akkor azt az akaratát nyilvánította, hogy férfi ivadékai mindenkor ezt a nevet, leányutódai pedig a Mária nevet viseljék. 1619. márc. 8-án Gonzaga Károly niversi herceggel „Ordo Christianae Miliíiae" néven új lovagrendet alapított gróf Althann Mihály Adolf, amelyet VIII. Orbán pápa erősített meg. E lovagrend a keresztény fejedelmek közötti béke helyreállítását, a törökök által sújtott keresztények támogatását és az elhurcolt lakosság kiváltását tűzte feladatául. Nagy tisztelője volt gróf Athann a jezsuitáknak és ezek részére kb. 300.000 frt. pénzáldozattal egy-egy kollégiumot alapított Komáromban, Iglón, Kremsben és Znaimban. Első felesége szül. Stotzingen Erzsébet bárónő elhalván, 1627-ben gróf Sternberg Ádámnak leányát, Éva-Erzsébetet vette nőül és e két házasságából nyolc fia és ugyanannyi leánya született. János fiától származott anokája, gróf Althann Frigyes, Vácnak volt bíboros püspöke. A fentiekben vázolt munkásságú gróf Althann Adolf Mihálynak volt szépunokája az 1790-ben, élete alkonyán férjével együtt városunkban megtelepedett báró Gemmingen Zsigmondné, aki városunk polgársága előtt a jelek szerint nagy népszerűségnek örvendett, mert a győri polgári őrsereg 1792. évi zászlaján a következő felirat olvasható: „Francisca Freyin von Gemmingen 1792 Die Liebe von Allen Geborene Gräfin von Althan 1792 Wurde mir gefallen." Báró Gemmingen Zsigmond táborszernagynak szembaja, amely miatt 1790-ben nyugdíjba vonulva, városunkban telepedett meg, itt fokozatosan súlyosbodott és a mindkét szemén kifejlődött szürke hályog miatt 1802-ben műtétnek kellett magát alávetnie. A sikeres műtét után egy időre mindkét szemére visszanyerte iátását, de utóbb az egyik szemére mégis megvakult. Mindazonáltal halála napjáig (1806. december 17) képes volt írni és olvasni. A családi címerekkei ékesített, különleges alakú és méretű, vörös mészkőből készült sírköveikre gyermekeik a következő feliratokat vésették: „WANDRER STEH UND EHRE DEN STEIN DER TRAURIG UND TRAULICH DIE EDELSTE ASCHE BEDEKT. HIER RUHET IM GRABE DER LEBEND NIE RUHTE, SIGMUND REICHSFREYHERR VON GEMMINGEN 1604. szept. havában gróf Althann az esztergomiakkal a szorongatott pestiek segítségére akart sietni, ezért 400 hajdút és néhány hajót lőszerrel és eleséggel kívánt odaküldeni. Ezeknek a szintén oda siető Schwendi seregeivel kellett volna egyesülniök, de midőn előőrseik Pest alá értek, akkor már szembe jött velük Jagenreiter pesti parancsnok az ottani őrséggel. Ezek Pestet felgyújtották és a levegőbe röpítették, elpusztítva a hadikészleteket. Erre az Althann Adolf által kiküldött csapat visszatért Esztergomba.