Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Adattár: Felpéczi Pecz Aladár: Báró Gemmingen Zsigmond cs. kir. táborszernagy. (1724-1806)

További hadi babérokat szerzett 1762. szept. havában, amikor gróf Hadik András tábornagy a porosz hadállásokat támadta. Az ellenség figyelmének lekötésére és a Frauenstein ellen irányuló támadásnak megkönnyítésére néhány száz önkéntes vállalkozóval átkelt a vad Weistritz-folyó árján, a poroszokat több állásukból kiverte, majd a túlerőben lévő ellenség elől saját veszteség nélkül kitérve, Macquire tábornok hadtestéhez csatlakozott. Az 1765-ben kamarási méltóságra emelt báró Gemmingen Zsigmond 1772-ben altábornaggyá lépett elő s amikor a Miksa-József választófejedelemnek halálával felidézett 1778/79. évi bajor örökösödési háború kitört és a Wittelsbach-házból való gyermektelen Károly-Tivadar herceg Dél-Bajorország és a Felső-Pfalz egy részét Ausztriának engedte át, akkor e bekebelezett területek báró Gemmingen Zsigmond altábornagy főparancsnoksága alá helyeztettek. A starubingi főhadiszállásról irányított emberséges kormányzásával a bekebelezett lakosság széles rétegeinek rokonszenvét szerezte meg. Ekkor a herceg Aramberg-féle ezredet kapta tulajdonul és 1786-ban a török járomból való felszabadulásának első centennáriumát ünneplő Buda-várának lett parancsnoka. Utolsó haditényei az 1788Î90. évi balsikerű török háborúhoz fűződnek, amellyel II. József császárnak imperialisztikus politikája a Balkán-félszigeten a régi magyar uralom dicső hagyományait kívánta volna megújítani. Amikor a szultán 1787. aug. 24-én háborút üzent a Kaukázust meghódítani készülő II. Katalin cárnőnek, akkor II. Józsefet szövetségi szerződés kötelezte Oroszországot megsegíteni. Mielőtt azonban II. József császár a háborút a portának megizente volna — számítva a keresztény lakosság felkelésére — váratlan rajtaütéssel akarta Belgrádot elfoglalni. Ennek a feladatnak végrehajtását gróf Laudon tábornagyra bízta a császár, akinek Zimonyban táborozó hadosztályánál báró Alvinczy József és Sztáray tábornokok mellett ott volt báró Gemmingen Zsigmond is. Az 1787. dec. 2—3. közötti éjjelen megindított támadás azonban balul ütött ki, mert a Duna fölött terjengő sűrű ködben báró Gemmingen altábornagy csapata eltévedt és Pancsováig hajózott, a többi sereg pedig e kiesés miatt nem mert támadni. A török porta azonban felvilágosítást kért az eset miatt Bécsből és ekként jött létre a hadüzenet, amelyet az internunitius 1788. febr. 9-én adott át a török nagyvezérnek. A gróf Lacy tábornagy — II. József császár bizalmasa és barátja — által kidolgozott túlságosan óvatos haditerv nem vált be, jóllehet úgy a császár, mint Lacy tábornagy személyesen vettek rész a hadjáratban. Gróf Lacy azt remélte, hogy majd a török fog támadni és elvérzik az ő szilárd zimonyi vonalain. A nagyvezér azonban 1788. aug.elejé n Szerbia határára érve, nem folytatta útját Belgrád felé, hanem Orsovánál átkelve a Dunán, megverte a határ őrzésével megbízott Papilla tábornokot. Erre a császár a fél sereggel a Bánság védelmére sietett, de mire odaért, gróf Wartensleben feladta a bevehetetlennek hitt mehádiai állásokat és Bréchainville tábornok is visszavonta csapatait az Almás-folyótól.-) -) II. József császár ezekben a kritikus időkben e sorok írójának egyik ősét, a sopronmegyei Szilsárkányban és Alsó-Pásztoriban birtokos Pottyondy