Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Ruisz Rezső: Győr háztartási helyzete

Végezetül a városokat lélekszámuk szerint csoportosítottuk. Elgondolásunk etekintetben az volt, hogy a városnagyság két­ségenkivül kihatással van a város háztartási viszonyainak alakú­lására. Kisebb város másként kell, hogy szükségleteivel számol­jon, mint a nagyobb és így a háztartási helyzetben bekövetkező változásokat nagyon sokszor a nagyság is okozhatja. Győr az 1941. évi népszámlálás szerint 57.109 lakossal bírt, ennek révén abba a csoportba került, ahol az ötvenezernél népesebb, de a százezres lélekszámot el nem érő városok tartoznak. * * * Ezek előrebocsájtása után tegyük vizsgálat tárgyává a győri költségvetés fontosabb adatait és vessük össze ezeket most már azokkal az átlagszámokkal, amelyek a dunántúli, iparforgalmi lakossággal abszolút többségben lakott, 51—75%-os pótadót ki­vető, pótadóját a társulati és tantiémadóra építő és ötvenezer­nél népesebb városok tartoznak. Egy ilyen irányú összevetés szerény véleményünk szerint minden bizonnyal alapja lehet an­nak, hogy Győr költségvetését elemezzük és értékelni tudjuk. Győr város háztartási költségvetése 1943-ban 94 P szükségleti fejátlaggal számolt; Ez az összeg feltűnően magas, akár a többi dunántúli városokhoz, akár az iparforgalmi lakossággal, abszo­lút többségben lakott, akár a mérsékelt pótadójuk, akár az 50.000-res lélekszámú városokhoz hasonlítjuk, de magas akkor is, ha azokhoz a városokhoz hasonlítjuk, amelyekben a pótadó­alapban a társulati- és tantiemeadónak van nagyobb jelentősége. Viszonylag Győr szükségleti fejadagához legközelebb a többi dunántúli városok szükségleti fejátlaga van, mert ezek 81.60 P szükségleti fejátlaggal dolgoztak 1943-ban. A legtávo­labb az 50.000-res lélekszámú városok vannak, amelyek meg­elégedtek 67.50 P szükségleti fejátlaggal is. Ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy az 50.000-res lélekszámú magyar városok több­sége alföldi és le tudjuk mérni az alföldi és dunántúli városok közötti városiasodás fokát, akkor világosan meg tudjuk érteni a különbség okát. Győr viszonylag magas szükségleti fejátlaggal dolgozik. Lehetne ebből arra következtetni, hogy a város költségvetése túlméretezett és lakosságának túlzott megterheltetésével jött létre. Hogy ez mennyire nem így van, azt a következőkben számszerű adatokkal és a legrészletesebb összevetésekkel ponto­san bizonyítani fogjuk, de szükségét látjuk annak, hogy ezt előre kihangsúlyozzuk. A város háztartási költségvetése 1943-ban 74.40 P fedezettel számolt fejátlagban. Ez az összeg ugyancsak távol fekszik akár a dunántúli, akár a mérsékelt pótadójú, akár az 50.000-res váro­sok átlagától. A dunántúli városok általában 69.70 P pengős fej­átlaggal dolgoznak, ami azt mutatja, hogy Győr vezető helyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom