Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Ruisz Rezső: Győr háztartási helyzete

Egy város háztartásáról bírálatot mondani nem éppen hálás, de főként nem könnyű feladat. Különösen áll ez Győr esetére, ahol a városháztartás oly kiváló férfiai vezették a pénzügyeket, mint Szauter Ferenc, Späth Gyula és Éberth Géza, nem szólván természetesen azokról a városvezetőkről, akik ma és nemrég súlyos viszonyok között is abszolút biztos és nyugodt mederben vitték előbbre a város minden ügyét. A Városháztartásról alkotott bírálatok általában abból indulnák ki, hogy vizsgálatokat végeznek a bevételek és kiadások között mutatkozó arányokban és aránytalanságokban, jó esetben tovább mennek és keresik azt, hogy a város vezetősége mennyit kíván költeni adminisztrációra és mennyit megint beruházásokra, vagy anyagi beszerzésekre, ha még sokkal tovább akarnak menni, akkor azzal is foglalkoznak, hogy a kiadásokban beruházásokra fordított összegek hasznos célokat szolgálnak-e és lehet-e ezen beruházásokból később a város anyagi teherbíró képességének javulására számítani. Az ilyen fajta bírálatok rendszerint elég tárgyilagosak és igazságosak, ha célt még nem is közelítik meg, azonban nagyon jól tudjuk, hogy a bírálat legtöbbször egyes tételek kifogásolására esik csak anélkül, hogy ezek a tételek az összhangot befolyásolnák, vagy sem, vagy méginkább megelégszenek azzal, hogy a mult évihez hasonlítanak be egyes tételeket és esetleg megváltoztatásukat kívánják. A város háztartásának bírálatánál csak ritkább esetben indulnak ki abból, hogy más város milyen háztartási adottságokkal küzd és milyen alapon tudja a maga háztartási költségvetését felépíteni. Érdekes módon ilyen fajta bírálattal csak ritkábban foglalkoznak, annak ellenére, hogy az egyéni életben nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy az emberek költségvetésüket úgy igyekszenek Összeállítani, hogy másokéhoz mérik a maguk anyagi adottságait, de még nemcsak egyéneknél, hanem vállalatoknál is tapasztalhatunk hasonló törekvéseket. Az a körülmény, hogy a városi költségvetések felülbírálatánál nem szokás más város költségvetéséhez való hasonlatot tenni, arra vezethető vissza, hogy két ember között nincs olyan különbség, mint két város között, főként azonban két város háztartási helyzete között mutatkozhatnak számottevő különbségek. Ez a körülmény vezetett oda, hogy nemcsak általában a költségvetések bizottsági, vagy közgyűlési tárgyalásánál, ha-