Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Pfannl Jenő: Kézirajzi tervek Győr váráról

valószínűleg valamely gyűjteményből vagy levéltárból került ki. Tájolása fent dél, méretei 510X620 mm, színei fekete, piros, zöld és kék. Montecuccoli a haditanácshoz intézett jelentésében 1664. V. 24-én (M. Tud. Akad. irattára: Győr Vár oklevéltára, 276. lap) többek között kimutatást közöl a szükséges felszerelésekről. Megemlíti, hogy 30 drb. hatos és hetes csónak hídépítéshez és «gyéb szükségletekre kell, hogy szükség esetén a vízzel körül­vett külső erődítések között közlekedni és azoknak segítséget hozni lehessen. Ebből látszik, hogy a külső erődökkel a közle­kedés csak vízi úton történhetett és nem voltak föld-, illetőleg vízalatti folyosókkal a várral összekötve. Ugyancsak Győr városának kínálták fel külföldről az alábbi, kb. ugyanebből a korból származó, nagyobb, tussal rajzolt alap­rajzot. Magas ára miatt, sajnos, nem volt megszerezhető. Felírása „Raab" és a folyók neve. Gondos és pontos mérnöki munka, mére­tei 502X370 mm. M. 2. (8. ábra.) Különösebb értékes adatot nem tartalmaz. Érdekes azonban rajta a két nagyobb iéptékben tar­tott metszet a vár különböző pontjairól. Ezeken az ellenség felé néző oldalon pállisádokat (beásott és kihegyezett faoszlopok) látunk. Szerzője ismeretlen. Ügy látszik, erről másolta Bouttats Gáspár (1640—1703) „Giavarine Restaurato" című szép metsze­tét; 13 ) mert a kettő szembeszökően egyezik. Ezért mint forrás­munka külön is becses. A Karlsruheni nagyhercegi magánlevéltálban a térképgyűj­temény VIII. kötetének 1. lapján nagyon szép alaprajz van Győr váráról és a városról. Címe: „Die Festung Raab Sambt Ihren Aussenwerks". M. 3. (9. ábra.) Az egyes pontokon magyarázó számok vannak, magyarázó szöveg hiányában azonban sokait nem tudunk meg belőlük. Az alaprajz teljesen megbízható. Ez vonat­kozik elsősorban az erődművekre. Különösen a püspöki kastély Itt iesz helyénvaló megemlékezni arról a meséről is — ezt megtalál­juk majdnem minden várnál — hogy Győrből a Duna alatt és Pannon­halmára is alagút vezetett. Valahányszor valami pince, vagy földalatti üreg, kazamata, kerül napfényre, a hiszékeny emberek alagút bejáratát sejtik benne. A mese keletkezése érthető. Bizony ideális lenne, mikor a várat az ellenség már teljesen körülvette, egyszerűen a föld alatt és észre­vétlenül kivonulni a várból és hátbatámadni az ellenséget. Eltekintve pár sziklára épült erődítménytől, mint pld. Geroldseck (Kufsteinben), hol a kemény kőzetben találunk hosszabb alagutakat, sík vidéken ilyen messze­ágazó alagutak csak a legendákban léteznek. A technika ezekben az idők­ben még nem volt annyira fejlett, hogy ilyen hosszú alagutakat kellőleg szigetelni és vízmentesíteni tudtak volna. Még oly, aránylag egész rövid, alagutakat sem tudtak építeni, hogy azokkal a vizesárak alatt az előre­tolt erődműveket megközelíthessék. A közlekedés csónakokon, vagy tuta­jokon történt. Az aknákat és az ellenaknákat a falakba, vagy a partba fúrták; erre Győrött is volt példa. Történtek előkészületek, maga Wymes, Győr átépítője, külön szabályzatot írt az akna-járatok telepítéséről, mint ezt Montecuccoli is említi, de messzefutó alagutakról Győrött szó sem lehet. 13 ) Leírása: Pfannl: Régi ábrák és képek Győr váráról I. 2. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom