Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Sefcsik Ferenc: Győr város szabad királyi rangra emelésének törvénybe iktatása

nyékhez való hozzájárulást Török, győrmegyei főjegyző, Komárom és Bács megyék alispánjai. Hivatkoznak arra, hogy a szab. kir. városok a nemesi kiváltságokat sértik. Komárom megye követe írásban nyújtja be tiltakozását, a győrmegyei szónokol, a bácsmegyei a városok ellen felhozott észrevételek felolvasását követeli. Érveik alapja különben a következő: 1. A vármegyéknek nagy sérelmére van az adó-hányad. 2. A szabad városok száma napról-napra szaporodik, anynyira, hogy többen vannak már, mint a megyék; ezen körülmény súlyos következményekkel jár a megyékre, amennyiben csökken szavazatuk száma. 3. A városok semmiféle ragyogó érdemeket nem mutathatnak föl. 4. Érdemek helyett örökösen zaklatják és terhelik a nemeseket, kiknek minden kigondolható módon kellemetlenségeket szereznek, akaratjuk ellenére kényszerítik őket arra, hogy a polgárság kötelékébe belépjenek. Az „akcziszt" behajtják úgy a nyomorult adófizető paraszton, mint a közéjük nem tartozó nemesen; gyakorolják ezt mód nélkül a gabonakereskedő gócpontok (Emporia Dardanariatuum) nagy kárára és veszélyére; drágítják az életet. 5. Semmi hasznot nem hajtanak a kir. kincstárnak; rengeteg nagy adósságok nyűgét nyögik. Komárom megye azt hányja szemére Komáromnak, hogy a királyi kiváltságlevél megszerzése előtt negyvenezer frtnyi adóssága volt, most pedig 160 ezer frttal tartozik. A győriek ellen úgy nyilatkozik a győri káptalan követe, Kovács, hogy küldessék ki oda a personalis s hallgassák meg a tek. Karok és Rendek a káptalan kérvényét is, melyből napnál fényesebben kiviláglik, hogy a káptalan és a város között közbenjáró egyezséglevél minden pontjában és záradékában a káptalanra nézve lehető legsérelmesebb. Ezek után voltak, akik azt kívánták, hogy ezen négy rendbeli kérvény egyszerűen elvettessék; mások viszont azon nézetet táplálták, hogy Ö Felsége királyi adományozási jogát, minthogy az a törvényen is alapszik, sértegetni nem lehet, megcibálni nem illik. Szót emeltek városaik védelmére a követek is, de érveléseiket a tek. Karok és Rendek vajmi kevésre becsülték. Végre is a hosszabb ideig elhúzódott vitatkozást galanthai Fekete György, elnök, elhallgattatta. Az ellenzék ezen ádáz harcával szemben követeink most már egyedül a királyné állhatatosságában és a magy. kir. udv. cancellaria ígéretében bíztak. Gyors futárt menesztettek Győrré és kérték a tanácsot, szavazzon meg 24 aranyat a prothonótariusnak a megszerkesztendő törvénycikkek honoráriuma gyanánt. Meg is lett. De mielőtt a megindult harc leírását folytatnám, beszámolok a követeknek egy közbeeső másik szereplé-