Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Nagy Gyula: Egy útitárs emlékei

cZrta: Qla^ QyiiLa. Ma ugyan messze járok Harsányi Lajosnak, a jubiláns köl­tőnek parnasszusi magaslatától, de valamikor az élet egy vágá­nyon indított el vele, hogy aztán elrántson mellőle a gyakorlati élet széles országútjára. Valamikor, ezelőtt 40—50 éve az élet útitársává és munka­társává tett. Egy ösvényen haladtunk, fiatalos, poétái lélekkel, szinte hancúrozva szökdeltünk és a Püspök-erdőig és vissza Csokonai és Berzsenyi klasszikus formájú verseinek zamatos magyarságában gyönyörködtünk. Ügy találtuk: Hogy az egyik Horatiusz lenge magyarban, a másik magyar díszben. Harsányi csak egy évfolyammal járt előttem abban a libasorban, amelyet a győri bencés főgimnáziumi diákélet, a győri papnevelőintézet komoly, mégis boldog kispapi idealiz­musa, a gróf Széchényi Miklós püspök szanyi udvara közelében levő szanyi, majd a győrbelvárosi káplánszoba, aztán a kápta­landombi kettős lelkészség közös útja, a Nagyasszonyunk és a Dunántúli Hirlap szerkesztése jeleznek. Ügy érzem, irodalomtörténeti fejezetet írok, mikor ezekről az együtt futott napokról emlékezem. Már mint elsőosztályos gimnazista a kicsinyek szédületé­vel néztem fel a „nagyokra", nem a nyolcadikosokra, akik szá­munkra in luce inaccessibili trónoltak, köztük Colussi Gézára azért, mert az apja csemegekereskedő volt, Harsányi Lajosra és Kuryja Gézára pedig azért, mert róluk hallottam falusi fülem­mel először azt a titokzatos nagy szót; hogy ezek „lángeszű" gyerekek. Később sok mindenfele csodálat elmúlt, sok vonzás meg­szűnt, csak egy maradt meg és kezdett ismeretséggé és barát­sággá fejlődni: ez a Harsányi Lajos iránti érdeklődés, mert poéta hire kelt és azt beszélték: anch, io sono poéta. Harsányi, akiről úgy tudom, ma is szives mentora a kez­dőknek, szívesen fogadott engem is. Korán kiforrott egyénisége, ruházkodása, modora, előadásmódja, verseinek szépsége mind­nyájunk figyelmét fölkeltette és megkezdte azt a vonzást, amelyből sokak számára az epigonköltészet veszélye származik. Még mint győri kispap megnyerte a Zászlónk egy pályá­zatát. Le kellett fordítani XIII. Leó pápa Fatális hora ruit c. versét.'Az sem utolsó érdekesség, hogy Harsányi nyerte az I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom