Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

krokikat, szatirikus és ironikus rnegrovási kalandokat írt „őrszem" cím alatt az újságjába, és ezek a gyakran maró gúnyú apróságok sokszor nagy feltűnést okoztak, írójuknak sok babért, de még. több kellemetlenséget szereztek. A forradalmak alatt feltűnt Harsányi nagy bátorsága és szókimondóságáért bajba is került. Még a Károlyi-uralom idején Vajdits elvtárs, az akkori „főispán", maga elé idézte és megdorgálta, mert Harsányi kemény kritikában részesítette Hock János győri szereplését. A kommunizmusban még be is börtönözték egy pár napra; a proletárdiktatúra megbukásának köszönheti az író, hogy nem került nagyobb bajba. Harsányi később nagyon jól tette, hogy nem engedte magát a politikába belevonni, noha fényes szerepet játszhatott volna Pesten mint képviselő és publicista. Több vezércikket produkált volna Pesten, mint költeményt és regényt falun. A falusi plébános azonban nem tudott teljesen szakítani az újságírással, ezért sokszor ragadott tollat és írt, mint egy szemfüles reporter, röviden, fordulatosán, elmésen, zamatos népiességgel és főképen epigrammatikus kihegyezéssel napi kérdésekről, eseményekről, úgy amint azok a falusi ember lelkében hullámot vetnek vagy tükröződnek. Ezekben a levelekben jelentkezik e Harsányinak egy tulajdonsága, amelyet verseiben és regényeiben nem enge, dett szóhoz jutni, sőt amelyet azokban teljesen elnyomott. Értem pompás humorát és szatirikus vénáját. Mivel nagyon is aktuális témákkal foglalkozik, így pd. a boletta kérdésével, a bankzárlattal, egyéb napi kérészproblémákkal, amelyek hamar vesztik el aktualitásukat, Harsányinak sok tárcája is csak efemérértékű volt, elfakult, elvesztette érdeklődésünket. Ezért sokszor azt gondoljuk, hogy ágyúval lőtt verebekre, kár volt a benzinért. Viszont sok tárcája, karcolata és rajza sok állandó társadalmi bajunk elevenére tapint, így mikor ostorozza a falusi nép divatmajmolását, amikor az ősök egyszerű, takarékos és józan életét állítja elénk, amikor magyaros beszédet és magyaros ruhát sürget. Mindennel foglalkozik Zúgó Márton a falu esze, a józan magyar felfogás képviselője. Gőre Gábor inkább mulatságos torzkép volt, Zúgó Márton pedig a tisztaeszű, kedélyes, a szatíra ostorát szelíden pattogtató falusi gazda, aki olvas és művelődik, az okos haladás embere. Van néhány darab a könyvben, amely iskolai olvasókönyvbe kívánkozik, pld. Zúgó Veronka ezüst cipője, Módi Bence motorbiciklije stb. Ha Zúgó Márton könyvét olvassuk, megértjük, hogy miért vált meg az öspörös úr olyan nehéz szívvel a falujától, mert megszerette a szorgalmas, törekvő, komoly, de tréfát értő patonai népet. Itt felvethető a kérdés, hogy miért nem ír Harsányi falusi történeteket? Hisz kis újjában van a falu ismerete; témája sok