Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke

katolikus vallásos lírának, hanem a múlhatatlan értékek hosszú sorával gyarapította és gazdagítja ma is (A Napkirály rokona, A Napkirály lovagjai, A titokzatos palota, A sárgaruhás asszony, Vigilia, A nagy lakoma, Estéli mise hegedűkísérettel, A levita énekel, Eleváció, A pap, Ki az úr?, Felhők Pannonhalmán, Jönnek a barbárok, Emmanuel!, Az égő katedrális, Ave Cézár!, Világdráma, Ha nem jött volna el, Pantheon). Dalok, ódák, himnuszok vannak közöttük, amelyek hittel, imádságos szellemmel telítik a lelket és emelik az ihletett költészet szárnyain a magasságok felé. „örök a szépség és örök az álmunk" énekelte a fiatal Harsányi egyik legelső versében. Valóban ezzel a tudattal járta az élet útjait és szemléli a világot. Ezért találta meg a szépet a lét minden vonatkozásában; nemcsak az ég, hanem a föld is otthona az embernek; az ég felé tör halhatatlan vágya és isteni eredetének királyi öntudata, de a küzdőtér is kedves előtte, ahol a magasabbrendű emberiségért való harcot megvívja és küzd azokért az eszményekért, amelyekért érdemes élni. Harsányi Lajos a költő, magyarnak született; nemcsak a verség és fajiság jogán tartozik ehhez a földhöz, amelyen bölcsője ringott, hanem azzal a szellemiséggel is, amelyet nemzetünk történelmének, kultúrájának, hagyományos értékeinek rajongó szeretete jellemez és életre-halálra szóló kötelezettséggel vállalja a magyar sorsközösséget. Szűkebb hazája a Dunántúl; egyéniségét és költészetét is vonzó,helyi színekkel élénkíti, gazdagítja ennek a nyugateurópai szomszédságú tájnak légköre, természeti és kulturális sajátossága; a költőnek egyik legszebb és legismertebb költeménye, a Dunántúl dicsérete, ódában fejezi ki iránta való rajongását: Szeresse más az árbocos nagy hajókat, Mik ingadoznak távoli tenger hátán, Imádjon Alpot, gyönyörű Riviérát: Én itt maradok szentelt dombjaid közt Drága Dunántúl. A dunántúliságból származó helyi színek és a szülőföld rajongó szeretete azonban nem azt jelenti, hogy Harsányi Lajos regionalista költő. Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor és Károly, Babits Mihály is ennek a tájnak szülöttei voltak, lelkiségük és költészetük ugyancsak különleges jegyekkel viseli magán a származás nyomait; de valamint ők nem akartak csak dunántúli költők lenni, hanem az egyetemes magyarságé lettek, Harsányi sem csak dunántúli, hanem magyar költő, az egész nemzeté. Ezt az igazságot szembe kell helyezni azzal az elfogultsággal, amely Harsányi költészetének jelentőségét és értékét vidéki keretek közé szeretné szorítani. Ugyanilyen elfogultság és tévedés, amikor különös nyomatékkal hangoztatják róla, hogy pap-költő; a papi jelleg és hivatástudat