Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
SZEMLE - Dr. Jenei Ferenc és dr. Szabady Béla: Könyvszemle
Dr. TAKÁTS ENDRE: GRÓF NÁDASDY LÁSZLÓ CSANÁDI PÜSPÖK (1662—1729). Szeged, 1943. 145 1. A magyar Krőzusnak, a kivégzett gróf Nádasdy Ferenc országbírónak csanádi püspökké lett fiát mutatja be a szerző a barokk kor magyar viszonyainak alapos ismeretével és a korszellem teljes megértésével. A tudományos felkészültséggel megírt tanulmány hőse érdekes egyéniségénél fogva is figyelmet érdemel. A „Győri Szemle" olvasói részéről joggal fokozódik az érdeklődés, ha tudjuk, hogy ennek a regényes mozzanatokban gazdag életnek színtere huzamos ideig (1711—1729) Győr volt, és a Szent László 'király utcában álló, régi Bárány-szállóban megtelepedő főpap építkező kedvét a Káptalandomb 8. számú kononokháza még ma is jelzi. Atyja vértanú-halála után a pálos barátok fehér ruháját öltötte magára a 15 éves Nádasdy László, ki a becsvágyó apjától örökölt jellemvonásokat nehezen tudta összeegyeztetni a kolostori megkötöttséggel és a szerzetes alázatos, szegényes életével. A nagyratörés és becsvágy állandó tevékenységre ösztönözte a jóeszű és szépképzettségű pálost. Ennek is köszönhette, hogy fiatalon is jelentékeny helyet foglalt el a jeles rendben, mely több kiváló főpásztort adott a magyar egyházmegyéknek. Érthető, hogy ő is ezek sorába igyekezett. Bár atyjának véres árnyéka erősen felhőzte reményeit, 48 éves korában célt ért: csanádi püspök lett. A török uralom pusztításai után magas méltóságában inkább szakadatlan munka várta, mint kedvező lehetőség arra, hogy — szerény anyagi viszonyai között — a főúri ősei példaadása szerint berendezett, gazdag barokk életforma igényeit kielégíthesse. Tönkrement püspöksége egymagában nem tudta tisztes megélhetését biztosítani, ezért kapott helyet a győri káptalanban előbb, mint kanonok, később mint nagyprépost, ezért szerezte meg a székesfehérvári őrkanonokság javadalmát. További anyagi és erkölcsi érvényesülésének útjában állottak a magyar állapotok. Indulásakor a Rákóczi-szabadságharc és a felszabadító hadjárat gazdasági terheivel küzdött az elpusztult ország és az elvérzett nemzet politikai kilátásait erősen korlátozta a kormányzó körök gyanakvó, gyűlölködő megítélése, elnyomó törekvése. Ezekkel a gátló tényezőkkel kellett viaskodnia Nádasdynak, kit kortársai ellenmondást nem tűrő természete miatt kedvezőtlenül jellemeznek. A rebellis fiát látta benne a bécsi szemüveg, a felszabaduló ország állami integritására törekvő magyar zászlósúrtól félt a Bánság idegen katonai kormányzója, a kizsákmányoló gazdát gyanította benne Szeged, az összeférhetetlen társtól, a kibírhatatlan préposttól akartak szabadulni a győri kanonokok. Pedig csak „egy nyughatatlan, alakulófélben levő, belső ellentétektől feszülő kor gyermeke" volt, aki kimagasló ősei nyomdokába kívánkozva nagyot és maradandót akart alkatni, hogy megörökítse nevét egyházának és hazájának szolgálatában. Bármint ítélték is meg kortársai, ez a törekvése sikerült. Egyházmegyéje új életre támadt, káptalana működni kezdett, egyházmegyei intézményeit gyökeret vertek és a Bánság fölött érvényesített joghatóságával megmentette egyházmegyéjét a szétszakítástól. Voltak hibái, hiszen ember volt, akit atyja tragédiájával elvesztett társadalmi helyzete és betegsége, valamint törekvéseinek meg-megsüllyedése is idegesített. Ám mindig érdeme marad, bogy a sikertelenségek nem kisebbítették igyekezetét és abban az áthasonulásra hajlamos, önző világban is megőrizte minden lojalitása mellett is hűségét nemzetéhez. Igaz magyar maradt közéleti szereplésében és magán életében. A szerző nagy buzgalommal összegyűjtött és mérlegelt minden megközelíthető adatot, tárgyilagos és könnyen áttekinthető képet állít elénk a főpapról, aki egyéniségben híven tükrözi a maga korának szellemét és életének adataival is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy új színekkel gazdagodjék a 18. századeleji Győr művelődéstörténeti képe. Dr. Szabady Béla.
