Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Gálos Rezső: Egy kis szénvázlat Pálházi Göncs Miklósról

koron." 14 ) Kolonits csak' nehezen s nem szívesen bocsátotta el szolgálatából kedvelt udvari papját — dehát épen ezért volt szükség a nádornak közbenjárására — magának Göncznek a kérő levelére három hétig nem is felelt s azután is csak szóval izente meg beleegyezését. Göncz maga csak annyit kért, hogy javadalmazása ne legyen kevesebb, mint elődéé volt s hogy Vitéz Imre április 1-én küldjön érte kocsit, mert a nagyheti és húsvéti isteni szolgálatot már Szereden akarja ellátni s az a kívánsága, hogy „az szegen meg terült halgatoimat azonközben meg giontathassam." 15 ) Abból, hogy „cselédének" utánaköltözéséről maga fog Szereden gon­doskodni, azt következtetjük, hogy ekkoriban már házasember. Kívánságait bizonyára teljesítették s Göncz beülhetett Bor­nemisza Péter egykori fájdalmas örökébe. Üj hatáskörével és helyzetével teljesen meg lehetett elégedve. Magyarországnak akkor leghatalmasabb protestáns családja, s közvetve maga a nádor állt mögötte. 16 ) Ez a körülmény bizonyos nyugalmas hát­teret adott munkásságának. Egyházi ügyeinek intézésében lelkiismerete szerint, de mindig bölcs jóindulattal járt el, ennek több nyoma maradt leveleiben. 17 ) Egyházkerülete nagy volt: Pozsony, Nyitra, Bars, Nógrád, a két Hont, Gömör, Esztergom, Komárom, Győr és Mosón magyarlakta területei tartoztak iuris­dictiója alá. 17 b) Dolga tehát volt elég. Működéséből a legneve­zetesebb mégis az 1615 június 17-re, Újlakra meghirdetett zsinat­nak összehívása volt, amiről Thurzó Györgynek, a nádornak is jelentést tett. 18 ) Erre a synodusra ugyanis szuperintendens­társa, Csene Péter által meghívta a reformátusokat is, hogy az úrvacsora kérdésében köztük levő ellentéteket megvitassák és, ha lehet, kiküszöböljék. „Quia vero ab istis Caluinianis vicinis nostris saepius lacessiti fuerimus, coactus tandem sum quaerimo­niam nostram in sinum superintendentis adversariorum nostro­rum effundere, at vei hoc saltern modo insultum eorum evita­remus. Et sic, si quid contra nos haberent, invitari eos in nostram congregationem ut placide, sincere et candide nobis patienter audituris proponerent." 19 ) A sérelmek elsimítása azonban csak ok, de nem végső cél: igazában a protestáns unió eseménye lebeg Göncz szeme előtt. 20 ) E gondolatnak, úgy látszik érsekújvári tapasztalatai óta ismert, lelkes híve és hirdetője volt. Több zsinat tanácskozott e dologról, de épen az ubique kérdésében, amiért az evangélikusokat ubiquitáriusoknak is nevezték (az úrvacsorá­nál valahol ott van Krisztus teste), sohasem tudtak megegyezni. Göncz Miklós pedig épen ennek a kérdésnek volt hivatott inter­pretátora, hiszen népszerűvé és nevét ismeretessé — mint lát­tuk — az úrvacsoráról szóló munkája tette: talán nem véletlen, hogy épen annak megjelenése után választották szuperinten­denssé. Második munkája Szereden, ezen a tavaszon készült el. Történetét, nagyon kedvesen, maga mondja el a könyv Thurzó

Next

/
Oldalképek
Tartalom