Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Erdélyi László: Vádak Szent István és Hartvik ellen

Ebben már benne van, hogy a szentistváni korona Istentől adott és angyali korona. Ez a két jelző 1350 körül jelenik meg az óbudai és képes krónikái bővítésekben először. Miért? Mert korábban csak Kézai írt egy kis magyarkirály-gestát, a nagy bő gesta ezután legelőször 1350 körül készült el. Akkortájt járt Nagy Lajos király udvarában Mügelni Henrik lovag költő és író s találkozott a királyi udvarban az óbudai történetíróval, kinek munkáját Henrik lovag lefordította és még toldást is kapott hozzá. Henrik lovag aztán Bécsbe ment a Habsburgokhoz. S íme ugyancsak 1350 táján Szép Frigyes herceg pártja is el kezdi Istentől adottnak, angyalinak emlegetni Nagy Károly császárkoronázó egyik kardját, amelynek történetét Tóth Zoltán derítette föl. Ezen a területen, a sisak, lándzsa és kard, Mátyás hadserege stb. területein Tóth Zoltánnak igen nagy tudós érdemei, meglátásai vannak, amelyekért minden dicséret megilleti. * Miközben kéziratom a Győri Szemle szerkesztőségénél volt, Deér József barátom megküldte „A magy. kir.-ság megalakulása" c. (1942, 1—90 1.) értekezését, mely utólag vett föl jegyzeteket Tóth Zoltán fejtegetéseiről, voltaképpen pedig a német Schramm, Brackmann stb. német történetírók III. Ottóra vonatkozó következtetéseit igazítja helyre nagyon alapos érveléssel. Ezek közt különösen rámutatunk arra, hogy Ademárnak csak XII. századi hamis betoldásaiban van szó egyszer Gézának, másszor Istvánnak küldött lándzsáról; hogy az imperalis szó Szent István legendájában azon kor szóhasználata szerint a regalis szónak is megfelel (Hartvik tehát nem hamisító); hogy III. Ottónak új címei, amelyek miatt a német történetírók a császár hatalmát és jogigényeit ki akarták terjeszteni Magyarországra is, nem jelentenek új jogigényeket és csak 1000 után, a magyar első koronázás után jelentkeznek. III. Ottó a korábbi császárokkal együtt csak Itáliára, Galliára, Germániára s a szkiitáknak mondott szláv népekre tartottak római birodalmi jogot, amiben benne volt Cseh- és Lengyelország, de nem volt benn Szent István országa.