Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Erdélyi László: Vádak Szent István és Hartvik ellen

* Lsádak Szent Jstaán íi ^ŐCÍMÚÍIZ zlltti A mult évben történeti munka jelent meg karcagi nyomdán át 130 lapon Tóth Zoltán egyetemi tanár tollából. A könyv Szent István halálának 900-ados emlékére, a Magyar Tudományos Akadémia Emlékkönyvébe készült, de a szerkesztő Gombos Albin nem fogadta el 1937-ben. Mikor aztán négy év múlva két német nemzeti történetíró oda kezdett következtetni, hogy Lengyelország és Magyarország királyságuk kezdetén német birodalmi viszonyba kerültek, Tóth Zoltán attól tartott, hogy a német történetírás magyar dolgokban megint megelőzi a magyar örténetírást, holott ő neki Szent István birodalmi „elkötelezéséről" már kész könyve van, azért sietett ezt a könyvet kinyomatni Tóth Zoltánt én igen sokra becsülöm, mert megbámultam Mátyás király zsoldos seregéről írt nagy könyvét, mely korszakalkotó e téren, s nagy figyelmet érdemelt akkor is, mikor szép és érdekes okfejtéssel kimutatta, hogy megtalálta Attila híres kardját Nagy Károly császár koronázó kincsei közt egy díszes magyar honfoglaló kard alakjában. Legújabb könyve is őszinte tudományszeretetből és nagy történetkutató elmeéllel, rendkívül szövevényes utakon jött létre, száz oldalnyi tagolatlan gondolatmentetben. Bár menteni törekszik Szent István tettét, mégis tudományos igazságszeretettől hajtva ki meri mondani a nagy vádat, hogy a koronáért „elkötelezte magát" a német birodalomnak. Hartvik püspök ellen is súlyos vádakat emel, hogy nemcsak plagizátor, hanem hamisító is, azért javasolja, hogy ezt a legnagyobb Szent István legendát dobjuk ki korának történeti forrásai közül. Könyvét Marczali Henrik emlékének ajánlja föl, ki szintén hirdette, hogy Annonymust dobjuk ki a magyar történelem kútfői közül, s nem tudta, mily becses ez a kútfő Magyarország legrégibb földrajza, néprajza, politikai s társadalmi viszonyaira 1200 körül, amikor ily forrásunk nagyon kevés van. Nem könnyű megállapítani, hogy T. Z. munkája bonyolult adat és következtetések gazdag szövevényében voltaképpen a bizonyítékok három csoportjára szedhető szét: a lengyel történeti analógia és a Szent László kori Gesta csoportjára, meg a két nagy Szent István legenda összehasonlítására.