Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Jenei Ferenc: A legnagyobb magyar és Győr
gárságának hivatali elöljárói a város polgáraival együtt éreztek. A községtanács 1860 május 18-án tartott ülésén Tomcsányi Ferenc helyettes polgármester megemlékezett a legnagyobb magyar haláláról: „Tökéletesen meg van győződve, hogy a községtanács öszszes tagjainak lelkéből beszél és azok szívből fakadt buzgó óhajtásával és kívánalmával találkozik, akkor midőn indítványba hozza, hogy az örök létre átszenderült gróf Széchenyi Istvánnak, mint e haza volt nagy és jeles férfiának maradandó emlékére arcképe olajfestményben illő és nagy mintázatú díszes kiállításban e város részére megszereztessék, azonfelül a belvárosi főtér, a dicsőültnek nevéről Széchenyi-térnek elneveztessék. Ámbár ugyan e nagy férfiú élte folyama alatt a haza oltárára rakott tetemes és nagyszerű áldozatai úgy tántoríthatatlan honfiúi szeretetét, elvitázhatatlanul tanúsító számtalan jótékony tényei által soha le nem rombolható örök emléket emelt a magyar hazában, — mégis a felszólaló polgármester úr, illőnek, sőt hazafiúi szent kötelességének tartja, hogy e községtanács is azon számtalan testületek diszes sorában foglaljon helyet, melyek a boldogult férfiúnak dicsőült szelleme iránti kegyelet és hála vonzalom jeléül annak emlékét, anyagi erejük és tehetségükhöz képest megörökíteni törekednek." 18 ) A polgármester beszédét helyeslő közlelkesedés követte és indítványát a tanács elfogadta: még aznap kiszögezték az új névtáblákat a Széchenyi térre és augusztusra elkészült a legnagyobb magyar arcképe, Hanéli bécsi festő műve, amely még ma is éke a városháza közgyűlési termének. 19 ) Győr városa nemcsak megfestette Széchenyi István képét, nemcsak megőrizte azt, de Széchenyit tartotta és tartja gondolatvilága irányítójának ma is a győri polgár, aki róla ma is úgy gondolkozik, mint azt a Győri Kereskedelmi Gyülde Széchenyi özvegyéhez küldött részvét levelében, Arany János magasztos gondolatát megközelítően írásba foglalta: Nem halt meg az, kinek elvesztését egy ország mélyen érzi, nem halt meg az, kit egy nemzet sirat, nem halt meg az, kinek páratlan jelleme ezer és ezer eltörülhetetlen jólétben testesülve, nem szűn meg élni.'" 20 ) 18 ) Szabad s királyi Győr városa községtanácsi jegyzőkönyve 1860 május 18. 280. sz. 19 ) U. o. 1860 augusztus 10. 426. sz. — A művésznek a képért 100 forintot utalt ki a városi tanács. 20 ) Széchenyi Gyász. Pest, 1861.
