Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Gallus Sándor: A Győri Városi Múzeum 1941. évi koroncói ásatása

teit nem közölhetem, mert a kutatóárokban csak egy része került elő és a területet egyelőre tovább nem bolygattuk. A kutatóárok nyugati végében, 95 cm mélységben közvetlen a humuszos homok és tiszta homok élesen elváló határán, kis, nyílásával a földre borított kelta urnácskát találtunk. (II. árok 2.) A II. árok leletei tehát kelta lakótelep jelenlétére vallanak. Római kor. A D terület cölöplyukai, mint ahogy azt már említettem, legnagyobb­részt egy rómaikori gazdasági épülethez tartoztak. A gazdasági épület a cölöpök és a kiterjedt paticsnyomok tanúsága szerint fából épült. Az ud­vart az épülethez csatlakozó árok vette körül. Az épülethez két egymással szemben elhelyezett sütőkemence is tartozott. Az épület alaprajzáról és lele­teiről részletesen majd csak akkor számolhatunk be, ha az egész épületet kiástuk. Jelenleg az egész komplexumnak mintegy a felét tártuk fel. A cserepek, fibulák és pénzek tanúsága szerint az épület a Kr. u. IV. szá­zadba datálható. Az elpusztulás időpontjára és okára egy barbár, hunkori bronz csat vet fényt, amely szórványosan került elő a gazdasági épület udvarán. Árpádkor. A kutatóárkok által érintett E területen árpádkori földkunyhó mara­dékát találtuk. A földben csak a gondosan megépített tűzhely vol kivehető. A vastag, cca 2 cm-es és erősen kiégetett sárpadka alatt a tűzhely szórvá­nyosan alá volt cserepezve. A cserepek egy bográcshoz tartoztak, amelyet dr. Domanovszky György a XIII—XIV. századba datált. Koroncó lelő­helyeinek felkutatása közben Kádár dr. két helyen végzett tájékoztató jellegű ásatásokat. Koroncó régi templomainak nyomát keresve, az úgy­nevezett Pusztatemetőben, ahol ma egy kereszt jelzi azt a helyet, ahol állí­tólag Koroncónak a mai barokk templom előttről származó temploma állott, kiterjedt újkori temető nyomaira akadt. Az újkori temető azonban egy sokkal régibb, Árpádkori temetőre települt, amit egy szórványosan elő­került arany hajkarika bizonyít. A temető, a feltárt helyen igen zsúfolt volt, a sírok egymáson keresztül-kasul, egymást erősen pusztítva és zavarva találtattak. Valószínű, hogy még előkerülhet a régi temető bolygattatlanul maradt néhány sírja is. A Csukási tagon évekkel ezelőtt gátépítés közben a munkálatokkal megbízott vállalat barbár módon lekubikolt egy nagyobb épületet. Próba­ásatásunk eredménnyel járt, amennyiben a kubikusok által még épen hagyott vékony alapfelrészletek segítségével az épület rendeltetése tisztáz­ható volt. A kubikusok adatai szerint a falak között sok emberi csontot találtak. Minden valószűnség szerint egy gótikus, karélyos alakú kis ká­polna kriptáját pusztították el. A kápolna előtti területen a történelem emlékei iránt teljes érdektelenséget tanúsító vállalat több edényekkel meg­rakott kemencét is veszni hagyott. Az anyag egy része Czigány Béla buzgólkodása folytán a pusztulásból megmenekült és jelenleg az ő gyűjte­ményében van. A keramika késő középkori XIV—XV. szd.-i jelleggel bír.

Next

/
Oldalképek
Tartalom