Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Győr város régészeti katasztere

timius Geta és Probus pénzei. A Gerbey-kert mint lelőhely, talán szintén figyelembe vehető, annak ellenére, hogy a Valens pénzével állítólag együtt talált bronz Hercules-szobor nyilvánvalóan hamisítvány. A későbbi időből egy Árpádkori tőrt kell felmentenünk. A régi szigeti temetőt 1866-ban dúlták fel. Az egykorú újsághírek szerint a lakosság valóságos csontbányát nyitott a városrész valamelyik pontján és naponként 20—30 mázsa csontot ástak ki minden ellenőrzés nélkül. Semmiféle lelet sem került ebből a dúlásból gyűjteménybe és így még azt sem sikerült meghatározni, hogy milyen kornak a temetőjét találták meg és fosztották ki a „csontbányászok". Győr közvetlen környékén előkerült emlékekről kell még néhány sorban megemlékeznünk. Nem említjük a sok aprólékos és közelebbi lelőhellyel meg nem jelölt római emléket, csak azokat, melyek ritkaságuk miatt érdemesek a megemlítésre. Ilyenek a Püspökerdőben talált őskori Tridacna gygas-gyöngyök. Nem ismerjük néhány bronzkori edény, sodrott, négyélű nyakperec, 2 db bronzlándzsa és egy köpüs bronzbalta lelőhelyét. Csak győri leletként való elkönyvelésüket ismerjük. Kőszerszám azonban még ilyen általános meghatározással is kevés ismeretes. Rézcsákány viszont került Győrből a Nemzeti Múzeumba. Egy kelta tál lelőhelyét szintén nem ismerjük pontosabban. A közelebbről meg nem határozott lelőhelyű római pénzek a következő császárokéi: Augustus lyoni veretű aranya, Matidia aranya, egy arany Caracalla és Gordianusnak egy öntéssel hamisított bronza. Találtak Győrött, közelebbről meg nem jelölt helyen népvándorláskori pénzt is, Nagy Justinianusét. Valószínűen a longobárd évtizedek egyik ránk maradt emléke. A kevés középkori magyar emléket egy XIV. századi sarkantyú szaporítja. Egy XVI—XVII. századi rongált sisak lelőhelye a Hédervári-út mellett az új vízműhöz ásott csatorna. Sokszor fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hol találhatók meg Győr avarkori földsáncai. A gondolatot a Győr-névnek az avar gyűrű szóval való kapcsolatba-hozása, illetve a város területén talált két avartemető vetette fel az érdeklődők fejében. Győr körül, legalább is Gönyü távolságáig, mesterséges avar földsáncokat hiába keresnénk. Győrt, illetve annak kétségtelen avar telepét, maga a természet védte vízmedrekkel. Ezek közül legnagyobb volt a Rába ősi medrének tekinthető meder, melyben ugyan ekkor már nem hömpölygött a Rába vize, de annyira nedves, ingoványos volt még, hogy azon nehéz volt áthatolni, illetve annak segítségével könnyű volt védekezni. Ha pedig a rajta belül található másik három vízmederre gondolunk, Győrnél ideálisabb védelmi helyet el sem tudunk képzelni. Erről a védelmet nyújtó vízrendszerről bővebben másutt szóltunk.