Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban III.

míg privátbosszúból egyik feljebbvalója be nem osztja menetszázadba, frontszolgálatra. Hónapokig van tehát Győrött. Később megint visszakerül városunkba. A fronton könyvet írt háborús élményeiről. Munkája Károly trónörökös előszavával jelent meg. „Az én háborúm" végtelenül érdekes részleteknek sorozata. így pl. egy audiencia leírása Reichenauben, Károly királynál. A könyv szellemes és gúnyos leírása a háborúnak, teljesen antimilitarista szempontból, hist a háború a szerző szerint nem más, mint gazság. Győr városa sokszor fordul elő benne. Leírja a megérkezését a városba. „Elmentünk a szép tornyos városháza előtt, melynek vdlanyvilágos toronyórája olyan volt, mint egy helyiérdekű hold." Sokszor említi a Kisíaludy-kávéházat. (Azóta már megszűnt, szemben volt a Városházával, a Deák-utca sarkán.) Aztán a Fehér Hajót, a Royal-szállodát, a Baross-utat, a Frigyes-kaszárnyát, a Lloyd-éttermet és kávéházat, a Széchenyi-teret és a „piaristák" gimnáziumát. Ügyszintén a Kioszk-kávéházat is. Sok győri embert szerepeltet, így pl. Hegedűs Jenő ezredest igen rokonszenves módon, Fuchs Lajost, a bosnyák 4. sz. gyalogezred ezredesét, Gelsei Biró Zoltánt, a Dunántúli Hirlap volt szerkesztőjét, Czvikl doktort, Gara Zsigmond ezredorvost, Szabó István volt képviselőt és főispánt. Az utóbbival nem rokonszenvezett, erős és visszataszító karrikaturát csinál belőle. Szimpatikusnak mutatja be Baros Károly doktort. Korcsmáros nagyon jó megfigyelő, de gyönge politikus, pláne a külpolitikát teljesen hamis szempontból nézte. Szerinte a háború nem volt Magyarország érdeke. Pedig az egész háború kettős célkitűzéssel indult: Németország letörése volt az egyik, a másik a Habsburg-monarchia feldarabolása. Korcsmáros könyvében sok humor van, de még több gyilkos szatíra. Ha olvassuk, azt hisszük, hogy a háború azért veszett el, mert senki sem tette meg kötelességét, mindenki csak bujkált és síbolt. Korcsmáros még meg is dicséri a Drückebergereket. „Az itthonmaradottak mentik meg a nemzetet! Azzal, hogy élve maradnak, vigyáznak bőrükre, egészségesek maradnak. Az utókor nem fogja keresni, hogy ez, vagy az azért derék ember és erős ember, mert apja vagy ő gyáván kivonta magát a háborús szolgálat alól... A nemzetet az ügyes és szerencsés „gyávák" mentik meg a jövendő számára. Elesni a hazáért annyi, mint nem tenni többet érte, megmaradni annyi, mint önmagáért és a közösségért felelősségteljes munkát vállalni." (I. k. 190. lapon.) A szerző itt bort prédikál, de mint katona vizet ivott, azaz éppen az ellenkezőt cselekedte, hiszen kitüntetéseket kapott. És a könyvének körülbelül az a tartalma, hogy elmeséli, miként lett belőle, a közlegényből kadét, tiszthelyettes és végül hadnagy. Győr városát nem írja le részletesen, de sűrűn emlegeti utcáit, épületeit, név szerint a Felsőbb leányiskolát, amely akkoriban kórháznak szolgált és az Ipariskolát, melynek ugyanaz volt a sorsa. A győri viszonyokat jól ismeri, említ sok helybeli pletykát és kanapépört, így említi még adr. Petz és dr. Czvikl közt dúló sajtópolémiát is. A regényben túlteng az erotika. Sok szerelmi kaland leírását találjuk, még olyat is, amely nem tűri a nyomdafestéket.