Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Bánhegyi Jób: Kazinczy Pannonhalmán
iratokban, kora egyik legműveltebb magyarjának mutatják. A Magyar Tudományos Akadémia mindjárt megalakulásakor rendes tagjai sorába emelte, később tiszteleti tagságával tüntette ki. Szellemtörténeti szempontból legérdekesebb az a fáradhatatlan törekvése, amellyel a hazai keresztény egyházak egyesítésén munkálkodott. Az 1820-as években négy hosszabb terjedelmű munkát bocsátott közre az unió érdekében, midőn pedig 1832-ben megindította Egyházi Tár című hittudományi folyóiratát, ennek hasábjain is különösen élete főcéljának a hazai keresztény felekezetek közeledésének eszméjét igyekezett szolgálni. Vonzó egyénisége, amely a bencés Pax szellemének derűjét és összhangját sugározta ki környezetére, első találkozáskor megnyerte mindazokat, akik közelébe kerültek. A magyar írók közül a két Kisfaludy, Toldy Ferenc, Vörösmarty, Döbrentei és mások is rajongásig szerették, a leggyöngédebb barátság azonban Kazinczyhoz fűzte. Az a meghitt és bensőséges szeretet, amellyel a református Kazinczy és a pannonhalmi bencés szerzetes egymáshoz vonzódtak és amelyről kilenc éves levelezésük az utókor számára tanúskodik, irodalmunk történetének egyik legkedvesebb fejezetéhez tartozik. Kevesen tudják, hogy Pannonhalma mai neve is tulajdonképen ennek a barátságnak köszöni létét. Amikor Kazinczy fogságából való kiszabadulása után megnősült és az abaujmegyei Bányácskára költözött, új otthonának a költőibb hangzású Széphalom nevet adta. Ennek hatása alatt lett Guzmics kezdeményezésére a régi Monasterium Sancti Martini (Szent Márton monostora), Möns Sacer Pannóniáé (Pannónia szent hegye), Pannonhegy elnevezés Pannonhalmává. Az új név a mult század hetvenes évei óta véglegesen kiszorította a régi elnevezéseket. A fiatal pannonhalmi teológus a magyar irodalom őszhajú vezérének figyelmét egy nyelvészeti értekezésével hívta fel magára. Kazinczy levélben kereste fel és illette nagy elismeréssel a tehetséges szerzőt, aki már régóta mélységes tisztelettel tekintett a nagyérdemű literátorra és írói eszményképét látta benne, de szerénysége visszatartotta attól, hogy hozzá személyesen közeledjék. Annál nagyobb volt a boldogsága, amikor a mester közeledett feléje elismerésével és felajánlotta barátságát. ,,A nyelv hármas befolyása című értekezésem — írja Guzmics Toldy Ferencnek — Kazinczy barátságát nyeré meg, s ez a legszebb nyereségem volt egész életemben az írói pályán." Ezt a Kazinczy haláláig tartó barátságot soha a legcsekélyebb félreértés, nézeteltérés nem felhősítette el. Szerették egymásban az embert, tisztelték a kultúra harcosát és találkoztak a közös nemzeti és művelődési eszmények iránt való rajongásban. A vallás különbsége sem korlátozta megértő barátságukat: Guzmics Izidor az életben és írásaiban is mindig azt kereste, ami az embert embertársához, a keresztényt a keresztényhez köze-