Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
ADATTÁR - Bodócs István: „Alásony Úr", a „tarkasólyom" nemzetségfő emléke egy dunántúli helynévben
vezér neve a magyarság előtt teljesen ismeretlen lévén, nem szolgálhatott elegendő alapul az egész telep elnevezésére. 7 ) c) aligha valószínű, hogy egy ellenséges törzstöredék letelepedésénél a magyarság annyira megtisztelte volna őket, hogy mindjárt a vezér nevét fogadta volna el az egész falu jellemzésére; d) végül ne feledjük el, hogy a XIII. század közepén már rég megszűnt a helynévadás ősmagyar alakja: a puszta személynév alkalmazása s ehelyett a Kop-háza, Pata-háza, Baksa-falva, Pós-falva, Torma-földe és ehhez hasonló, a mai embernek már többet mondó elnevezések divatoztak. Ezek után az „Alásony u-kérdésre vonatkozó felfogásunkat a következőkben összegezhetjük: 1. A helynévadásnak kétségtelenül ősmagyar módjával állunk szemben, amennyiben a vidék tulajdonosának: a „Tarkasólyom" nemzetségfő neve szolgált a telep helyének jellemzésére. 2. Ha nem a honfoglaló őseinkhez csatlakozott egyik kabar, esetleg besenyő törzs vagy nemzetségről Volna szó, akkor a kirgiz „lacsyn" és á baskír „alasun" szóalakok egybevetéséből arra kell következtetnünk, hogy a névadó ótörök törzs vagy nemzetség okvetlenül a nyugati türkökhöz állott legközelebb s valószínűleg még az onogur-korszakban csatlakoztak az ősmagyarsághoz. 3. Ilyenformán az ótörök kapcsolatoknak majdnem másfél évezredre visszanyúló egyik elrejtett fonalát sikerült e dunántúli helynévben kibogoznunk s egyúttal az első konkrét adata a baskír-magyar összefüggésnek. így a helynévkutatás haladásával egyre több fénypontocska gyúlik ki á magyar őstörténetnek éppen eléggé sötét éjszakájában s ma már nem csalóka lidércfény és délibábos nyelvészkedés az a megállapítás, melynek értelmében derék magyar népünk is kelet sarjadékának tekinthető s eredetét, legalábbis részben, a nagy műveltségű türk népek középázsiai hazájában kell keresnünk. 7 ) Az előző korok barátságos besenyőtelepüléseinél már van adatunk arra nézve, hogy a törzsfő törökös neve szerepel a helynévadásban! így ama bizonyos sárbogárdi „műnótában" szereplő dunántúli helynév nem Domb-óvár, hanem Dombó-vára alakban nyer értelmet s ugyanezen besenyő „Dombó"-nemzetség neve szerepel a baranyai „Vásáros-dombó", a somogyi „Kastélyos-Dombó" (Szigetvártól délnyugatra; az északnyugatra fekvő Pata helynév szintén besenyő vagy kabar kapcsolatokra utal!), a szatmári „Szakállas-Dombó" s végül puszta személynévi alakban a nyitrai Alsó és Felső „Dombó" a letagadhatatlanul besenyő „Pecsenyéd"-től nyugatra! A személynévi eredetet kétségbevonhatatlanul igazolja az 1470-ben Szigetvár tartozékai közt szereplő „Dombó-háza" és az alapi Dombó besenyő származású nemesi család. Érdekes az 1352-i Filius Tombo variáns!
