Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

Ebbe annyira beleőrül, hogy öngyilkos akar'lenni, de csak a tükröt lövi szét, amelybe célzott, hogy magát megsemmisítse. Lelki zavarában a tükörképét saját magának nézte. Idegrohamából magához tér. Hideg zuhanyt kap, mert Róbert bevallja, hogy becsapta, bolondot csinált belőle. Randevúzott ugyan a rosszul elsült sületlen öngyilkosság szobájában, de másvalakivel, saját menyasszonyával, akivel most megy esküdni. Így semmi baj sincsen; a sétatéri asszony még mindig eszménykép, aki után ezentúl is lehet tovább érzelegve epekedni. A könyvnek ez a megfogható tartalma, különben rettenetes szócuspájsz, expresszionista halandzsázás, kiszera méva bávatag a köbön. A könyvet úgy tesszük le, mint az egyszerű matróz a teás csészét, hogy egy kis rum kedvéért tömérdek sok vizet kellett lenyelnie. Amiért ez a könyv említésre méltó, az a sok győri kép, amit benne kapunk. Sétálunk a folyók partján, a töltéseken. Az egész vékony cselekménynek majdnem kizárólagos színhelye a Sétatér, Radótér. A nagy platán a Radótér közepén majdnem élő személy. Többször beszél hozzá az író, hőse a nagy platánnak gyónik meg és neki tart filozófiai előadásokat. Ezek a sétatéri platánhelyek a sok nem platánikus szerelmeknél, amelyektől a könyv hemzseg, élvezhetőbbek. A Sétatér a merengés szigete. Szerepel a regényben még a Kioszk-kávéház, az azóta már lebontott régi színház, a karmelita-templom is. A Püspökvár sem hiányzik a képsorozatból, ami természetes, hisz ez a város leghangulatosabb helye és épülete. Panorámát kapunk a zsidó templom kupolájától a Kiskút feles füstölgő gyárakig. Túlfűtött erotika tobzódik a regényben. Az élet csak a szexualitás körül forog — mondja az író, — de egy kicsit máskép. (Lásd 75. 1.) Az író stílusa futurista. Lássuk próbát: „De halkan visszadereng elém az a sok kétely és bizonytalanság, amivel a nők felé sodródtam. Az első nő, mint fosztott meg önmagamtól és lázas kiteljesülésébe a testemnek, hogyan némultak bele fenkölt orgonabúgások és tömjénes misztériumai egy láthatatlan lelki processzusnak, amely a lírák azúr dombjai felől közelgett a holt és ősi katakombák szent és megihlető homálya felé, a muzsikák kék ívein s a vér hidjain, sőt a koponyák fehér kupoláin át." (106—107. lap.) A csöndes folyó sárga hullámokat produkál a szél tiszteletére." (148. 1.) A hős szerelmi orgazda, mert másnak ad randevuhelyet. Sokszor nem értjük a szerző definícióit, pl.: „Paganini hegedűje volt a dolgok lelkének legmélvebb reliefje az élet arcán." (168. 1.) Lépten-nyomon látszik, hogy a tehetséges szerzőt hogy vezeti félre az expresszionista nagyképüsködés, a minden áron való nagyot-mondani-akarás. A regény maga nem más, mint esry fiatal agynak idétlen abortusza, lelki önfertőzés.