Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Jenei Ferenc: Énekek Gyűjteménye II.

5. Téged hát ki nem szeretne Nálad nélkül ki lehetne Nálad nélkül nincsen élet Mellyetted az holt is élhet. 6. Ha pedig, óh bús gondolat! Más szív nyugszik szíved alatt Bánny hát kegyelmesen velem! Még gyász boltomat fel-leiem. 7. Oh! Angyalom! hald e szókat:! írd kő-szívedbe azokat! „Szívem szívedért el ége" „így lett éltem gyászos vége." 8. Tudod kincsem! tied voltam, Azt is tudod sokszor mondtam: „Fel áldozom életemet" Tsak meg ne vesd hívségemet. 9. Hogy szerettem, nem véletlen, Mert én arról nem tehettem; Mért kedvelt meg vétkes szemem? Szerelmedért sírt a szivem. 10. Emlékezzél azon helyre, Hol esküdtem hívségedre, Szívem holtig néked adtam, Kezem kezedhez kapcsoltam. 11. Oh Egek! Mért adtál olly szívet? Vagy mért ösmertem olly hívet? Kiért szívem szenved sebében Bádjad fájdalom tőrében. 12. Arra ugyann meg-esküszöm Hogy szeretni meg-nem szűnöm, Még a' halál' bús homálya Szemeimet bé-nem zárja. 13. Piros orczád mosolygása, Szép szemeid ragyogása Megfonnyasztyák a' szívemet, Földbe teszik a testemet. 14. Estve jött a' betegségem, Reggel már hideg tetemem! Utolsó ágyamba tevék, Másnap délre el-temeték. 15. Nem hitted, hogy beteg vagyok, Majd el hiszed, ha meghalok; Nem jöttél el nézésemre, Jöjj el a' temetésemre. 41. Fogadás. 1. Ügy vagyon, Lillát noha el-ragadta a kegyetlen végzet örökre tőlem, — Még-is én Lillát soha nem felejtem, Oh soha Lillát. 2. Bár emeljen, mint sokokat legelsőbb Poltzra a mindent-tehető szerencse, Még-is én Lillát soha nem felejtem, Oh soha Lillát.