Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Bedy Vince: Adalékok a győri ipar történetéhez II.

kedünk meg, aki ekkor kérte a városi polgárok közé való fel­vételét. 156 ) Ez iparágnak fejlődését az öltözködési divat szabta meg, ami viszont sok külső befolyástól függött. Okmányaink többet nem beszélnek róla, A gyön gyí űzőkről is itt emlékezünk meg, aki szintén a divatos női ruházkodás eszközeit, járulékait készítették. Gyön­gyös párta, gyöngyös süveg általános használatnak örvendett; gyöngyös ingváll, előkötő szintén hozzátartozott az előkelők viseletéhez: tehát a gyöngyfűző iparnak volt keleté. Az 1688. évi adólajstrom emlékezik gyöngyfűző iparosról, aki házacskája után 5 dénár adót fizetett. 157 ) Több esetben nem találkozunk ez iparággal a mi felvett korunkban. 2. Fésűkészítők. Ez iparágat olasz mesterek hozták Győrré; 1617-ben talál­kozunk az első mesterrel, Crispio Jakab olasszal. A XVII. század végén már német és magyar emberek is foglalkoznak ezzel az iparral. 1690-ben Chernek János fésűs vétette fel magát a városi polgárok közé. 158 ) 1722-ben Csernek György fésűst ismer­jük 159 ) és egy özvegyasszonyt, aki ez iparral foglalkozott. Igen sokan nem lehettek a fésűsipar művelői, mert céhet sem alkottak. Arról sem adnak okmányaink felvilágosítást, hogy csontból, fából vagy fémből állították-e elő fésűiket és hogy a fésűn kívül micsoda női piperecikkeket készítettek a fésűsmesterek. 3. Koszorúkötők. Virágkészítőiparnak is nyomára akadunk a XVII. század közepén: 1635-ben koszorúkötő német asszonyt említ okmá­nyunk 160 , aki bizonyára nem egyedül űzte ezt az iparágat. Az ünnepi dísz, a gyászpompa valószínűleg ez időben sem nél­külözte a virágot, mely ősidőtől fogva kísérője az embernek. (Folytatjuk.) ') U. o. 1687—1696. évek tan. jkv. r ) Győrvárosi Ívtár: 1688. évi adólajstrom. ') U. o. 1617. évi telekk. és 1687—1696. évi tan. jkv. ») Győri kápt. m. Ívtár: 30. T. 3091. sz. •) Győri kápt. hit. h. ívtár: VIII. felv. jkv. 139/2. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom