Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

VERSEK - Farkas Jenő: Nyáresti tájkép

temnek volt hallgatója és kedves tanítványa lett Eucken Rudolfnak, a híres filozófusnak. Hazajött, papnak avatták föl, de sohasem működött a lelkészi pályán, hanem rögtön beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karára és két év alatt megszerezte mint magyar-német szakos tanárjelölt a középiskolai tanári diplomát. 1895—1897-ig az eperjesi evang. kollégiumban működött mint helyettes gimnáziumi tanár, aztán rendes tanár lett a pozsonyi lyceumban egészen 1919-ig. Az összeomlás után a csehek kitették állásából. Pestre jött és nagy szerepet vitt a Területvédő Liga megszervezésében. Munkatársa lett a Budapesti Hírlapnak. Sajtóreferens volt tizenegy évig a főpolgármesteri irodában. Már ifjúkora óta írt; kiadott versesköteteket, elbeszéléseket, regényeket, tárcákat; könyvalakban is sokat írt, de még többet közölt sűrű egymásutánban többféle újságokban. (Magyarság, Szózat, Budapesti Hirlap, Magyar Nemzet stb.) Gyakran olvas fel a Rádióban. Még színműveket is. Háromkötetes müve „A világirodalom története" a Stampfelféle Tudományos Zsebkönyvtárban valamikor igen népszerű volt a tanuló ifjúság körében. Többször szerepelt a Győri Kisfaludy Körben is, amelynek régóta rendes tagja. (Folytatjuk.) OlycLptäLtL t&fälß. Már felsorakoztak a tó mellé a redves arcú, ferde hátú fák, mert a kóbor cigánylány, az este, a tó tükrében kendőzi magát. Szép béke ül az apró dombokon, amiket útjában a vakond ás, csak alig csobban, ahogy a tóban megmeríti kalapját a kondás. A túlsó part körül — a horgász, ha akarja, hát éppen oldalát — vadkacsa fúrja vízbe a fejét s hetykén mutatja fénylő, zöld farát. Hárászkendő lombjukat a fűzfák összébb húzzák már fázós mellükön, mert a nyújtózó éjszaka neszétől ezer darabra hullt a víztükör. Farkas Jenő.