Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén

tolódik a harmadik korszak végén déldunántúli központ köré, nemcsak azt olvashatjuk ki, hogy az erős műveltség más vidékekre is hatást gyakorol, hanem inkább azt, hogy itt valamilyen mélyebbre ható változásnak kellett bekövetkeznie. Abból, hogy vidékünkön folyton erősödik a nyugati-északnyugati eredetű aunjetitzi kultúra, a szakemberek egy része arra következtet, hogy valamilyen nagyobb népvándorlásnak kellett hozzánk eljutnia, amelyik kiszorította az ittlakó népek egy részét, másikát pedig, amelyik itt maradt, magába olvasztva, műveltségében átalakította, de közben ő maga is változásokat szenvedett. Sajnos, még nincs ez a kor annyira feltárva, hogy pontosan megállapítható volna az új elem hatása, illetve az új telepesek műveltségében a régi megmaradása. Csak azt látjuk, hogy nálunk is terjed a kevésbbé díszes bütykös kerámia. Mivel biztosan a harmadik szakaszba sorolható edények száma nagyon csekély, arra kell következtetnünk, hogy a bronzkor harmadik szakaszában, annak nagyobbik felében még a régi mészbetétes műveltség él nálunk és csak a kellő figyelem hiánya miatt nem tudjuk ma már szétválasztani a második szakasz edényeitől a későbbieket. Más szóval ezt úgy is mondhatnánk, hogy olyan edényeket is besoroztunk a második korszakba, amelyek már a harmadikba tartoznak, de mentségül szolgál a szakszerű ásatások hiánya. A harmadik korszak utolsó harmadában azonban már olyan erős a nyugatról hozzánk hatoló kultúra hatása, hogy az új elemet a szakszerű ásatások hiányában is észre kellett vennünk. Lengyelországban és Sziléziában alakult ki ez a műveltség, melynek első hatásai már a korábbi szakaszokban is érezhetők voltak. Mithay úgy látja, hogy a harmadik korszakban tapasztalható hatás sem erőszakos fellépés eredménye, inkább csak ,,divatátvétel"-nek tekinthető. Ezt abban látja megnyilvánulni, hogy a fentebb említett külföldi hatás Ausztriában átalakult elemeivel úgy lép fel nálunk, hogy a hazai formákon lépnek fel az idegen hatások. Későbbi fokon idegen lesz az edények alakja, de a hazai elemek fedezhetők fel rajta. Csak még később erősödik annyira a külföldi befolyás, hogy a régit teljesen elnyomja és új műveltség képében, mint vaskor áll már előttünk. Ennek a lausitzi műveltségnek a hordozói hosszúfejűek voltak, az északi raszkörből. Lehettek köztük szintén hosszúfejű mediterraneus népek is. Fajtájuk szerint a jövevények indogermánok, közelebbről az illírek. Az az egy bizonyos, hogy akár erő szakosan, akár békésen kerülnek vidékünkre, lassanként átalakítják vidékünk néprajzi képét és ezt illírnek találjuk már a történelem nagyobb világánál. Feltűnik azonban, hogy a korábban tapasztalható korhasztásos temetkezés ismét megszűnik azon a területen, ahol megvetik ezek a népek a lábukat. Útjuk folyamán, főként a külföldön, megállapítható, hogy miként terjesztik műveltségüket, miként lesz úrrá ismét az általuk megszállt