Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén

nem az időnként és világnézetenként változó történetírás alapjára kell helyezkednie a munkának, hanem az a fáradtság, amelyet a munkatársak a munka végzésére fordítanak, eredményeiben mindenkor és mindenki előtt ismert legyen. Ismert legyen vélemény nélkül mondott, illetve közölt adatok alakjában. Az adatok maguk beszéljenek az egyes korokról. Belőlük olvassa ki aztán minden kor, minden felfogás azt, amit saját korának tudása vagy világnézete szerint ki tud olvasni. Más szóval a felkutatott forrásokat akartuk a közönség és a tudományos világ elé adni, mert ezek egyrészt pusztulnak, másrészt a felkutatásukra fordított munka eredménye így igazán közkinccsé válik, s végül ezeket az adatokat nem hamisíthatja meg sem a tudatlanság, sem az elfogultság. Tudnunk kell ezenkívül még azt is, hogy objektiv történetírás csak így lehetséges, ha egyáltalán van objektivitás ott, ahol ember kezébe kerül valamilyen adat. Senki sem kívánhatja, hogy ugyanazt lássa, illetve adja elő valamilyen esemény ismertetésében egy cseh ember, ahogyan azt a magyar látja és előadja. A vallási értékeléssel sem vagyunk másképen. Valljuk meg, hogy emberek vagyunk, és emberek módjára gondolkodunk: magyar, cseh, román stb. szemlélettel, vagy katolikus, református, evangélikus meglátással. Sokszor még azt sem lehet elvitatni, hogy mindegyiknek igaza van a maga módján. Az adatok közlésében azonban kimaradnak mindazok a hátrányt jelentő vonások, amelyek a fentebb említettek közül megfosztják munkánkat az objektivitástól. Igaz, hogy itt is szükség van a becsületességre, mert a talán kellemetlen adatokat nem szabad elhallgatnunk. Szerencsére a régészet terén még nincsenek ilyen kellemetlen adatok. Ott nemcsak becsületeseknek kell lennünk, hanem könnyű is becsületesen őszintének lenni, minden érdeket mellőzni, mert adatainkat még nem színezi semmiféle mellékszempont vagy érdek. Itt talán C9ak a tudatlanság lehet egyedül veszélyes. Előttünk van dr Mithay írása. Azt első pillanatra meglátjuk rajta, hogy adatközlésre szorítkozik, de adatainak csoportosításával a száraz adatközlésnél többet is ad. Ha valaki jobban belemerül tanulmányának olvasásába, azt is észreveszi, hogy megállapítja vidékünknek művelődési kapcsolatait az ország többi részével is, a külföldről hozzánk jövő műveltséggel is. Ha csak adatokat közölt volna, — különösen a jó fényképben adott képek kíséretében, — már eleget tett volna a győri monográfiái bizottság által eléje tűzött feladatnak. Mikor azonban anyagát korok szerint tagozta, s még inkább akkor, mikor az ország és a külföld ránk gyakorolt hatását is vázolta, továbbá apróbb vitás kérdéseket is megoldott, illetve megvilágított, már többet adott, mint amit eléje célul kitűztek: eredményeket is adott az egyszerű adatközlés mellett. Ami a becsületes felkészültséget illeti arra vonatkozóan csak azt mondhatom, hogy Budapesten a legjobb egyetemi taná-