Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

a fiú a humaniórák megkezdésének korát elérte. A szülők a közelebb eső Sopronba vitték, hol Battyáni Katalin anyai gondviselése mellett el is végezte a hat középiskolai osztályt az új iskolában, mely a protestáns és német többségű városban a katolikusok talpraállásának jelentékeny biztosítója volt. A serdülő diák már észrevette annak a küzdelemnek kiélesedését, melyet az I. Rákóczi György sikerei után új erőre kapó protestánsokkal az erkölcsileg erősödő katolikusoknak meg kellett vívniuk. A jezsuiták tanulói erre a harcra nevelődtek, és szívükben a katolicizmus győzelméért lelkesedtek. Telekesy ilyen lelkülettel hagyta el a hat osztály elvégzése után Sopront, hogy az esztergomi érsekség növendékpapjaként Nagyszombatban folytassa bölcseleti tanulmányait, melyeket Pázmány Péter egyetemén sikerrel be is fejezett. Lippay György érsek a bécsi Pazmaneumba rendelte a hittudományok elvégzésére, de rövid ittléte után Rómába indította. 1657 november 10-én jelentkezett a római német-magyar kollégiumban, hová a gyöngyösi Parrádi Péter, a kéri Dobisch István, a sellyei Boross Péter és Illésházy Ádám báró társaságában érkezett meg. A 23 éves, kisebb rendeket felvett papnövendék úti társasága megegyezett abban, hogy nagy súlyt helyezett a lélek aszketikus nevelésére. Dobisch (1678) és Parrádi (1683) a Thököly-féle felkelés katolikusellenes tombolásában vérükkel pecsételték meg hitükhöz való ragaszkodásukat, illésházy báró pedig fiatalon Szent Ágoston remetéi közé állott. Telekesy a kötelező tanulmányok lelkiismeretes elvégzésén kívül nem törekedett egyetemi rangfokozatra. Jó tehetsége nem hiányzott, de szíve hajlandósága inkább a hit terjesztésének szolgálata felé vonzotta. Ám azért csaknem négyévi római időzése nemcsak arra volt jó, hogy a kellő ismeretszerzés mellett katolikus restaurációs tevékenységre melegítse, hanem arra is, hogy az örök Város fényes templomaiban megszeresse az Isten házának ékességét, és hogy a Rómában dolgozó Inchoffer Menyhért jezsuita egyházi történetíró magyar egyháztörténeti munkájával is megismerkedjék. Mikor 1661. május 6-án a Szent Apollinaris egyházának csarnokában Mária csodálatos képe előtt elmondott első szentmiséje után a következő nap Parrádi Péterrel felszentelt papként útnak indult Nagyszombat felé, római elöljárói szép papi jövőt jósolhattak neki tapasztalataik alapján, mert a kollégiumban mindig „a legjobban viselte magát" és egyetemi tnulmányaiban ,,sem haladt rosszul". Buzgóságának valóban szép jelét adta, mikor a rozsnyói jezsuitákhoz csatlakozott, hogy velük együtt misszióskodjék. Rómában az a hír járt róla, hogy érseke Erdélybe küldte. Volt-e itt, meddig tartózkodott a „tündérország"-ban, hol a nagyravágyó II. Rákóczi György lengyelországi kudarca válságba döntötte az elődei idejében megerősödött fejedelemséget, nem tudjuk. Pályája akkor válik ismeretesebbé, midőn a krasznahorkai vár tövében rejtőző hárskúti plébániáról a győregyházmegyei