Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Rados Jenő: Győr város képének megjavítása

emléki törvényről, ime itt a törvényes jogalap mindannak a megvalósítására, amit az előzőkben felsoroltunk. Vannak azonban más eszközök is, melyekkel a felvetett kérdések és ismertetett hibák közelébe lehet férkőzni. Ezek közül első helyen áll az érdeklődés felkeltése a megfelelő közületi érzék és felelősségtudat nevelése. Ha kellő propagandával köztudattá lehet érlelni, hogy az utca és városképért a jóízlés mértékéig mindenki felelősséggel tartozik, akkor a helyes út legnehezebb részén túljutottunk. Ha ki lehet tessékelni valakit a templomból, mert ingujjban lépett be oda, vagy le lehet verni a kalapját annak, aki egy közgyűlés alatt a fején akarja tartani, akkor nem látom be mért ne távolíttathatná el a közvélemény, sőt közfelháborodás azokat az ízléstelen függelékeket, melyek Győr legszebb műemlékeinek hatását csúfítják el. Hisz ezek a műemlékek a város ősi kultúrájának származási okmányai, amit pedig így utólag biggyesztettek rá az olyan, mintha mindmegannyi zsírfolt lenne rajta. A helyes és céltudatos propaganda megindítása érdekében igyekztem felhívni a figyelmet arra, amit vázlatosan el tudtam mondani. De nem elég, ha egyszer rámutatunk a bajokra. A megoldandó kérdéseket állandóan felszínen kell tartani, ha azt akarjuk, hogy tényleg meg is oldódjanak. Helyesnek tartanám, ha győri lapok állandó figyelő rovatot nyitnának e problémák felvetésére, megvitatására, kiérlelésére és megvalósításuk ellenőrzésére. Meg vagyok győződve arról, hogy egyes ízléstelenségek nyilvános megtárgyalása, esetleg pellengérre állítása, azokat igen gyorsan meg fogja szüntetni és a közvélemény erkölcsi nyomásának hatása nem fog a hatósági szürke rendeletek eredményei mögött elmaradni. Nem tartanám azonban helyesnek, ha csak rendeletekkel, vagy erkölcsi presszióval nyúlnánk a kérdésbe. Régi igazság, hogy a kedvvel végzett munka gyümölcsözőbb a kényszerűségből elintézett megoldásnál. Ha a város, egy-egy módosabb közület, vállalat, vagy városát igazán szerető gazdagabb magános néhány komolyabb pályadíjat tűzne ki a pártatlan zsűri által legjobbnak ítélt szépítési átalakítások számára, úgy könnyen elképzelhető, hogy a savanyú képpel végzett kényszermunkából lelkes versengés alakulhat. Az e téren végzett munka nyilvánosságra hozatala, regisztrálása és elismerése további ösztönzésül fog szolgálni, az általános ízlésre nemesítőleg fog hatni és oly közszellemet teremthet, mely minden kényszerbeavatkozásnál gyümölcsözőbben fogja szolgálni a város összességének érdekeit.