Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Jenéi Ferenc: Ady Endre és Juhász Gyula versei a Győri Hírlapban

A sárban. Az első dal egy lányról szólett, Fehér lány volt, ki félve adta A könnyfakasztó szűzi csókot. Aztán más lányról énekeltem ... .léghideg volt mindkettőnk ajka, Fáradtak voltunk mindaketten: És ismét égtem izzó vágyba... Feltámadt szívvel bandukoltam, De nem találtam egy leányra ... Most már elhagytak mind az álmok, A dal elhalt, szívem üres lett, Köröttem bor s festett leányok ... Kihűltén. Rövid a szívnek ifjúsága . . . Egy erős érzés megvisel már;; Kifáradok hamar a vágyba, Egy vágyam erős: nyugalom. Az egek ostromlásán kezdjük, Hogy gyűlölünk s tudunk szeretni! .. És elkopunk mint a fatengeíy. Nincs bennünk láng, csak pernye, semmi... A hogy én nézem a világot S természetes magam is benne, — Nincs elmúlás, halál enyészet A mely nekem fájdalmas lenne. A hogy van: minden úgy van rendbe, Egyikünk sem ér egy fabatkát. Jobb hát mindent, gúnnyal, nevetve F-figyos kedvvel, némán lenézni... ... És néha mégis oly jó volna éyni, Lángolni, mint kölyök koromban, És miként akkor bizni és remélni!... Meglegyint késői fuvalimt A mámoros ifjú viharnak, Ha látom, hogy vannak még karóik S azok ölelni enge m akarnak. Megszédülök egy pillanatra, A gúnymosoly arczomról elfut S mintha szívem tűzben dobogna-.., Ilyenkor szeretném szeretni. De nincs nekem már semmi lángom, Egy erős érzés megvisel már, Én már c*ak a nyugvásra vágyom; Nyugvást várok, megvetve mindent, A világot s magam utálva: ... Rövid a szívnek ifjúsága... Merengés. Állok a vízparton, bolyongó lelkemmel Csillagokba szállok, messze föld felett, Repülök a lélek szárnyain lebegve S letekintve, látom a tünt éveket. Gyermekéveimnek elhunyó világa Rám mosolyg szelíden, mint bús holdsugár, Elhullt napjaimnak legszebbik virága S rám a messze éjben sírok árnya vár! Állok a vízparton. Gyermekségein éve Bágyadó világgal gyorsan ellebeg És fölöttem szépen elfödik a holdat Hamuszínű, szürke őszi fellegek.