Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Gálos Rezső: Egy XVIII. századi énekgyüjtemény Amadé dalai

tökéletesebb, g az egész felület szerves egysége és harmóniája hiánytalan teljességgel sugározza a középkor szent művészetének szellemét. Egészen más szellemiség mesteri tolmácsolója a dalosverseny emlékérmének előlapja. Itt is ki kell emelnünk az egész felületnek szerves egységbe szerkesztését s minden részletnek a kifejezés szolgálatába állítását. A kis stilizált virágnak felfelé kitáruló formái és acélosan lendületes vonalai játszi könnyedséggel emelik a három éneklő ifjú mellképét, amely fölé ünnepi virágkoszorúként ível a felírás. A középső alakra mint a szimmetria tengelyére támaszkodik a két szélső alak, átfogó talpazatként is a középső alak mellkasa szolgál, s a középfelé domborodva épülnek fel lépcsőzetesen a részletformák is. A háromszor ismétlődő éneklő profil motívumának akkordba hangolása még az a művészi kifejező eszköz, amit meg kell említenünk. Nem biztos, hogy a művész alkotás közben tudatosan gondolt volna a kompozíciónak és formaalkotásnak azokra a tényezőire, melyekre rövid elemzésünkben rámutattunk, de az bizonyos, hogy a művészi forma ktaszszikus törvényeinek kristálytiszta érvényesülése avatja maradandó alkotássá ezt a kis domborművet, amit a művész a dalra fakadó, erőteljes fiatal életről álmodott. Az ismertetett plakettek a létrehozó alkalmon kívül még két irányban is keletének örvendetes és bizakodó érzéseket és gondolatokat. Egyrészt mutatják, hogy ifjú magyar szobrászaink mily otthonosan mozognak művészetük törvényeinek magasságokban vezető útjain, másrészt, mint a fecskék érkezése a tavaszt, jelzik oly idők eljövetelét, amikor, mint valamikor régen, újra szívesen örökíti az emberiség művészetbe mindazt, ami múló életéből maradandó. Say IV/II. Századi éfuka.u.ii$teméiiy-A szegedi Egyetemi Könyvtárban őriznek egy régi verseskötetet, amelyet ismertetője, Dézsi Lajos némi túlzással nevezett kódexnek. (A Vizketeti-kódex. lrodtört. Közlemények 1932. 173. 1.). A kötetre előbbi tulajdonosa, Márki Sándor ezt a címet írta: Vizkeleti József versei. Tévedésére már Dézsi rámutatott, mondván: „el kell azt a föltevést vetni, hogy egy Költő verseivel van dolgunk, már csak azért is, mert az egyes költemények verselése, stílusa, értéke és hangulata nagyon különböző." Szerény véleményünk szerint Dézsinek is csak részben volt igaza. A költemények csaka herma nemcsak mint régi ötvösmunka, hanem mint szobrászt alkotás is remekmű s Győr városának első számú látnivalója. Jó elhelyezéssel és •helyes megvilágítással, aminek megoldása ma már nem jelent különösebb problémát, — legfeljebb az álgótikus oltárfelépítmény szenvedne miatta — felejthetetlenné lehetne tenni a herma benyomását minden látogató számára. • ''• • • '•