Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Rados Jenő: Győr város képének megjavítása

3. és miben állanak azok a teendők, melyekkel célunkat elérhetjük. Már itt szeretném előre bocsátani, hogy nem kívánok, de nem is volna módomban a városfejlesztés, városrendezés és városépítés problémáival általában foglalkozni, hanem csak azokat a kérdéseket akarom felvetni, melyek mélyrehatóbb átalakítás nélkül szerényebb eszközökkel is megoldhatók. Nem a város testének megváltoztatásáról lesz szó, hanem azoknak a kisebb-nagyobb szépséghibák kiirtásáról, melyek a legjobban megtervezett városrendezés eredményét is elcsúfítják. Apróságokat szeretnék bemutatni, melyek megváltoztatása nem operativ, hanem csak kozmetikai beavatkozást igényel. De ezeknek a megértéséhez is szükséges a már előbb említett általános szempontok körvonalazása. Lássuk tehát mik a város adottságai és pedig kedvező és kedvezőtlen tényezők szerint csoportosítva. Előnye a városnak, hogy a transzkontinentális út főforgalmi pontja (akár Linz, Bécs, Budapest, vagy Szeged), hogy három folyója rendkívül megélénkíti és szép perspektívákkal gazdagítja a városképet, hogy történelmi jellegű városrészeiben számos műemlék jellegű épülete, festői utcarészlete és néhány értékes szobra van, hogy egy-két tere, — különösen a Széchenyi és Erzsébet tér — zárt jellegével, stílusos alaphangjával (sajnos nem összhangjával) és jó arányaival igazán szép városképi részletek kialakítását tenné lehetővé, hogy a Szent István út tágas kialakítása, a kedvezően elhelyezett városházzal és a Baross út pezsgő kereskedelmi életének kihangsúlyozása szerencsésen egészítik ki egymást, stb. Egész sorát vonultathatnám fel a szebbnél-szebb városrészleteknek, melyek további stílusos kicsiszolásra volnának érdemesek. Ezzel szemben hátrányt jelent a városkép kielégítő megoldása szempontjából, hogy teljesen sík területen fekszik, tehát domborzati változatosságok — a szerényen kiemelkedő Káptalandombtól eltekintve — nincsenek, hogy az áthaladó vasútvonalak az egységes útvonalvezetést erősen akadályozzák, hogy mint az összes újabban gyorsan fejlődött városok, sokrészben szervetlenül épült, az egyes részek nem értek ki, nem hangolódtak jól egymáshoz, hogy a rohamos fejlődésnek a mult értékei közül sok minden esett áldozatul, (pl. az 1892-ben lebontott „Fehérvári kapu" a régi tűztoronnyal) és hogy ma Győrnek ipari és kereskedelmi beállítottsága folytán tekintélyes hányadában olyan lakossága van, mely a dolgok természetéből folyólag elszakadt az egységesítő hagyománytól, de nem jutott el még odáig, hogy a közösségben betöltött új tevékenységét külsőképpen is stílszerűen képviselhesse. Az itt felsorolt adottságoknak részben kiaknázatlan hagyása, részben hibás értelmezése, vagy gátló volta rontja meg nagy vonásaiban a városképét. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez Győrnek különös sajátsága, A mult század második