Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lengyel Alfréd: A bácsai boszorkányper

fiat" (A boszorkányokról pedig, minthogy ilyenek nem léteznek, ne történjék többé említés.), mégis főleg a XVII. és XVIII. században terjedtek el Magyarországon a boszorkányság ellen folytatott pereskedések, melyekből természetesen Győr város és megye is kivette a maga részét. E perek jellemzője, hogy a tanuvallatásokon kívül a vádlottat a legtöbb esetben megvizsgálták, hogy nem fedezhető-e fel rajta valamilyen külön* leges testi jel, ú. n. stigma. Ha ez az eljárás nem vezetett eredményre, akkor vízpróbának vetették alá, mely abban állott, hogy a vádlottat felöltözve vízbe dobták s ha nem merült el a hullámok között, kimondták reá a boszorkányságot. Győr vármegye múltjából eddig két ilyen boszorkány-eset volt ismeretes. Az első 1710-ben történt Mezőőrsön, amidőn a bűbájossággal és boszorkánysággal vádolt özv. Tenke Péterné, szül. Dámján Ilona bábaasszonyt ítélték tüzhalálra. Leánya, Éva is bűnrészes volt, de a reá vonatkozó ítélet nyomai homályba vesztek. A második esetben Faragó János tápi lakost illették a boszorkánymesterség vádjával, 1714-ben, a pert azonban a bíróság nem tudta végig lefolytatni, miután a vádlott a börtönben időközben meghalt. Mária Terézia trónralépésével azonban megváltozott a helyzet a boszorkányüldözések terén. A királyné ugyanis már uralkodása kezdetétől fogva nem jó szemmel nézte a középkori sámánkodás ezen visszamaradt csökevényét s a hozzá felterjesztett ilyen természetű ügyekben fokozatosan kifejezésre is juttatta ezt a felfogását, a még mindig megbabonázott néphittel szemben. így már 1756-ban elrendelte, hogy babonáskodás és bájolás vétkéből kifolyólag indított perekben, az esetenkint meghozott bírói ítéleteket végrehajtás előtt mindenkor fel kell küldeni legfelsőbb jóváhagyás végett, miután több ízben előfordult, hogy hiányos nyomozások és téves feltevések alapján halálra ítéltettek a vádlottak. Még tovább ment a királyné a szigorításban, amikor 1758-ban a nádor útján megparancsolta, hogy a boszorkányság vádja alapján elfogatott személyekről még a per megindítása előtt tétessen esetenkint jelentés. Tíz esztendővel később azután végleg elrendelte a boszorkányüldözések és perindítások beszüntetését, hacsak nyilvános próbák be nem bizonyítják a gyanítottak vétkességét. A közelmúltban napvilágra került bácsai boszorkányper érdekességét épen az adja meg, hogy lefolytatása és ítélethirdetése már abba az időszakba esett, amikor az egész boszorkánykérdés felgöngyölítése már végső időszaka felé közeledett. A peres eljárás ugyanis 1761 május hó 13-án kezdődött meg a győrmegyei törvényszéken, Matiss György vizsgálóbíró, későbbi alispán elnöklete alatt s Losy János esküdt ülnök jelenlétében. A vármegye tömlöcébe zárt és boszorkánysággal vádolt Tóth Ilonát, Szüts György feleségét, evégből már kora reggel felvezették a fegyveres börtönőrök a tárgyalóterembe. A tár-