Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

a székesegyház, a káptalan és az egyházmegyei állapotok gyökeres megújulása. A székesegyház restaurálásához székfoglalása után hamarosan hozzákezdett. A templomújítás és ékesítés munkájában segítségére voltak példaadását követő kanonokjai is. A székeskáptalan tagjainak megválasztásában nagy körültekintéssel járt el. Buzgó, lelkes papokat, jó szónokokat keresett, éppen ezért nem ragaszkodott egyházmegyéje kereteihez. Esztergomi és veszprém egyh.-megyei papokat is beleültetett a győri stallumokba, de a saját papjai közül is megtalálta a legjavát. 1665-ben megkezdte az alapítványi misék sorozatát 2000 forintos alapítványával. 1670-ben megkezdhette egyházmegyéje visszatérítését a katolikus hitre. Sárvár vidékét, Rábakovácsi, Paty, Terestyánfalva, Szeleste és Szentgyörgy községeket, Laval Ferdinánd báró sárvári katonai parancsnok segítségével Telekesy „tisztította meg az eretnekségtőr' a templomok visszavétele után. Tormási Péter vasvári prépost, Kuzmich Péter kőszegi plébános Vas megyében, Matusek András győri kanonok és ideiglenes barbacsi plébános Sopron megyében hajtották végre az erősakaratú főpásztor restauráló szándékát. Mosón megyében maga a püspök végezte el ezt a munkát. A visszavett lelkipásztori őrhelyekre, mint tapasztalt papokat, a győri székeskáptalan tagjait küldte ki. 1671-ben példát mutató intézkedéssel lefoglalta a végrendelet nélkül elhunyt Gáborján Tóbiás prépostkanonok hagyatéktömegét és 2000 forinton alapítványi misét fundált lelki üdvösségéért, a többit pedig egyházi célra fordította. Majd 1677-ben kitartó eréllyel megszerezte gróf Csáky László örököseitől azt az 5000 forintot, mellyel néhai Draskovich püspöknek tartozott a néhai országbíró, és amely — bírói ítélet folytán — a káptalant illette. Éberen vigyázott, hogy ez az összeg csak ötöd részében legyen a káptalan tagjainak egyéni osztaléka, a többi rész azonban a káptalan vagyonállagát gyarapítsa, illetőleg alapítványi mise tőkéje legyen. Ez a főpásztori gyakorlati tanítás hamarosan meg is teremte gyümölcsét: az 1678-ban végrendelkező Kasza Ferenc őrkanonok testamentumában már szerepel 2000 forint tőkével egy új székesegyházi alapítványi mise, és Szily Márton hagyományából megépült a Szentháromságkápolna (ma Szent László-kápolna) új, barokk oltára. 1680-ban megkezdte a székesegyház új tornyának felépítését a 20 évvel előbb megvetett alapon. A következő évben úgy segített a székesegyházon és az őrkanonokság javadalmi házán, hogy Kasza Ferenc stallumát üresen hagyta és jövödelmét két esztendőre a székesegyház külső-belső javítására, kanonoki ülőhelyek készítésére, a templomi drágaságok és a káptalani levéltár biztosabb elhelyezésére, az őrkanonoki ház megújítására foglalta le. Bár Széchenyi püspök nem igen tűrte az ellenmondást, káptalanával összehangolódott. Ennek köszönhető, hogy a régi abdai és börcsi határper szép békességben, testvéries megegyezéssel oldódott meg 1681-ben. Kanonokjai mindig jobban méltányolták a tőlük