Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója
lapra másik latin műve, melynek a következő címet adta: „Trifolium, sive opus Tripartitum, quod triennio in Collegio generali Tyrnaviae excrevit laboré Stephani Telekesy nec mirum, quod parvum, quia Trifolium." Már győri kanonok volt, midőn 1676. november utolsó napján belekezdett „Pharos Hungarica" című, kéziratos latin munkájába, melynek címe „ex quatuor et dimidia decade rerum Hungaricarum Antonii Bonfini anno 1676, die ultima Nov. in solemnitate Scti Andreáé Apostoli inchoata per auctorem Cathedralis Ecclesiae Jaurinensis Archidiaconum Cathedralem et postea Praepositum Sancti Adalberti, tandem Custodem Jaurinensen ac tandem Episcopum Csanadiensem", világot vet a mű forrásán, természetén, készülésének időtartamán kívül tulajdonképpeni célkitűzésére is. Ebben a dolgozatában találjuk meg a kiegészítő munkálatait annak a műnek, amely jelen tanulmányunk írására Ösztönzött bennünk, t. i. az „Arca Noe"-nak.r-5 ) Az „Arca Noe" az első ismert tudományos kísérletezés Győregyházmegye történetének összeállítására. Méltán nevezzük tudományos kísérletezésnek, mert Telekesy nem elégszik meg a hagyomány állításaival, hanem eredeti forrástanulmányozást végez a maga által rendezett győri káptalani levéltárban, a mutatkozó hézagok kitöltésére felhasználja Bonfini, Istvánffy és Inchoffer munkáit, később kiegészíti anyagát a kezébe került tihanyi apátság okirataiból kihámozott adatokkal. Az összegyűjtött régebbi anyagot átereszti kritikájának rostáján, kora személyeinek megítélésében pedig lehető tárgyilagosságra törekszik. Nem von le jószándékú törekvésének érdeméből, hogy nem végezhetett teljes munkát. Hevenessi Gábor, Kaprinay jezsuita atyák adatgyűjtő, forrásmásoló munkálatai csak akkor indultak meg, midőn Telekesy a győri forrásokat jóformán kimerítette. Nyomtatásban megjelent forráskiadásokról meg még szó sem esett. A magyar történetirodalom közkézen forgó fóliánsai csak mérsékelt támogatást nyújthattak a szorgalmasan dolgozó szerzőnek, akinek felkészültségéből nem hiányzott az érzék a gyűjtött forrásanyag helyes csoportosítására és elrendezésére, sőt gondolt arra is, hogy hivatali utódai az általa kezdett munkát folytathassák. A mű fejezetei mögé üres lapokat köttetett, hogy a folytatások szervesen kapcsolódjanak az ő hasznos munkájához. Az egész művet „Arca Noe"-nak nevezte el. Ezt a nevet a kézírásos könyv tulajdonképpen attól a jól csukható faszekrénytől nyerte, melybe a káptalant sajátlagosan érdeklő okiratokat, kiemelte a káptalan hiteleshelyi levéltárának okiratanyagából. A belső vagyis kanonoki sekrestyében őrzött levéltári szekrényben az okiratokat tartalmi és célszerűségi szempontok szerint csoportosította, levéltári jelzetekkel látta el és az egyes darabok 1M) L. Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 234. 1.
