Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
TANULMÁNYOK - Bedy Vince: Adalékok a győri ipar történetéhez (Első közlemény)
a XVI. Mdzad&OM. 9*ia : r p. C£ehÁr J/íáujáj 0. q>. Győri barátaimnak ajánlom a kedves fogadtatásért. A vasvári dominikánus kolostor hétszázados múltjának Győrré nyúló szálait bogozgattam és kerestem a hajdani győri dominikánusok adatait a sokatigérő, de kevesetadó püspöki és káptalani levéltárakban. A sors iróniája, hogy amíg a magyar dominikánus provinciára vonatkozó, eddig egészében ismeretlen adatok garmadával találkoztak, addig Győr a régi dicső múltú kolostoráról, a rendtagok működéséről és egyéniségéről nagyon keveset őrzött meg. Ez nem is csodálni való, hiszen az ősi püspöki várost viharos történelmünk minden forgószele ugyancsak megtépázta. A régi dicsőséges múltnak azonban akadtak néma őrzői más hazai, de különösen stájerországi kolostorokban. így akadtam részletekben nyomára az egyik legutolsó győri dominikánus életadatainak, akinek az élete kicsiben ugyanaz volt, mint városáé, Győré: küzdelem a létért. Bár Iványi Béla, nagyrabecsült egyháztörténészünk alapos munkája után, amelyet „főleg a dominikánus rend római központi levéltárának adatai alapján" a győri dominikánus rendház történetéről írt, már aligha lehetne messzireágazó kutatások és feltárások nélkül újat mondani erről az elenyészett kolostorról, Vasvár múltjában szerepel egy keménykötésű egyéniség, aki Győr fia volt és ezért érdemesnek tartjuk részletesebben is foglalkozni alakjával. Ez az izig-vérig győri dominikánus: Szegedy György testvér. Iványi professzor röviden foglalkozik ugyan vele, de csak a győri kolostor múltjának egy elenyésző, utolsó akkordjaként említi győri küldetését.2 ) Megemlíti Harsányi is3 ), de csak csupán borostyános mivoltát Ferrarius alapján.4 ) l) Emlékkönyv Dr. Bedy Vince hetvenedik születésnapjára. Szerk. Gálos—Valló. Győr, 1936. 76—88. «) I. m. 86—87. s) Harsányi András: A Domonkosrend Magyarországon a Reformáció előtt. Debrecen, 1939. 265. 4) Ferrari Sigismundus O. P.: De rebus Hungáriáé sacri O. P. Viennae, 1637. 440.
