Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

Széchenyi Pál nagyprépost ünnepélyesen bevezette püspöki székesegyházába és főispáni beiktatása is megtörtént Győrött.24

) A buzgó őrkanonok továbbfolytatta a maga káptalani dolgait, résztvett a káptalan felmerülő belső és külső vitás ügyeinek elintézésében, megkezdte a káptalani események írásbafoglalását és összeállította a székesegyház püspöki, káptalani és világi jótevőinek névsorát. Ezt az utókorra igen tanulságos munkát már egyházi méltóságában gyarapodva fejezte be. Salvucci Oktávián halála után, 1686 december 16-án megkapta a tihanyi apátságot25

)

és az 1687. úrnapi körmenetre Győrré érkező Kollonich bíboros-püspök Rumer Márton pannonhalmi főapáttal együtt apáttá avatta.26

) Két

évvel később gyorselőmenetelű kanonoktársának, Dvornikovich Mihály nagyprépost, csanádi püspöknek váci püspökké való kinevezése után pedig Telekesy csanádi püspök lett, 1689 december 29.-én kelt királyi kinevező okirata szerint.27

) Egyházmegyéje részben még a török fennhatósága alá tartozott, de a fölszabadult részen már elődje idején kezdett mutatkozni az újraéledés jele. Telekesy egyelőre nem gondolhatott püspöksége elfoglalására. E helyett még inkább sürgette Győrött a félbemaradt munkálatok befejezését. 1688-ban tető alatt volt a Széchenyi püspök-alapította szeminárium új háza, amelyben sárvári utóda, Kecskeméthy Mihály kanonok igazgatása melett 10 papnövendék készült az egyházmegye szolgálatára. Ugyanezen év végére elkészült a „nem vétkes kiváncsiságból" vállalt munkával is: befejezte a győri káptalan eredetéről és alapításáról szóló történelmi értekezését, a győri püspökök rövidre fogott történetét, 1496—1688-ig terjedő korszak kanonakjainak névsorát, megállapította a székesegyház püspöki és káptalani jótevőinek'sorát, összeírta azoknak a jámbor világi híveknek nevét, akik az ő születési évétől (1633.) eddig valamit adtak vagy hagyományoztak a gondjaira bízott öreg templomnak, mely 1690-ben már belsejében jelentékenyen megszépülve, fölszerelésében meggazdagodva, barokkdíszű tornyával az ő jóízlését is dicsérte. Hét évig tartó munka után készenállott a káptalani stallum is. Azt mondja szerényen róla: „szükséges és nem megvetendő" mű. A pénzbeli fedezetet neki kellett megkeresnie hozzá. Hűségesen tájékoztatta is az utódokat, honnan gyűjtötte össze azt a kerek 1000 forintot, amit ki kellett érte fizetnie. Az őrkanonokság említett kétévi szüneteltetése alatt ennyit nem tudott megtakarítani erre a célra, azért kért a káptalantól az üresedésben lévő káptalani külön javadalmak időközi (intercalaris) jövödelméből és a végrendelet nélkül elhalt kano-2«)

L. u.-ott. 25)

A pannonhalmi Szent Benedek Rend története. X. köt. 99—100. 1. 28)

L. Arca Noe. 27)

L. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség- története. Makó, 1936. 123. 1.