Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Bronzkori kultúrák Győr környékén

Ács és Győr megye másik két meg nem nevezett pontja (kardok), Tényőfalu (egy raktárlelet maradványai: 2 lándzsa és szárnyas balták, a falu területéről, és az erdőből ugyaninnen kard és tokosbalta), Kóny, Barbacs és Győrsövényháza (lándzsák), a kisárpási Kőhalmi-dülő (szárnyasbalták). Már a hallstatti kor második szakaszát képviseli néhány lelet. Koroncón a Bábotán tokosbaltát, a Harchelyi-dülőben sarlót találtak ebből a szakaszból. Kajáron és Győrszentmártonban szintén került elő ilyenkori sarló, valahonnan Győr környékéről pedig ismeretes egy tokosbalta és egy lándzsa. Ha szemügyre vesszük a bronzkor történetét Győr környékén, azt látjuk, hogy bizonyos zökkenő volt a csiszoltkőkor és a bronzkor között. Ezt a zökkenőt abban látjuk legjobban, hogy a csontvázas temetkezést a bronzkori hamvasztó temetés váltotta fel. Átmeneti időnek kell tekintenünk a nálunk is megállapítható rézkort. Minden ilyentermészetű vallásos változás új népelemnek vidékünkre való betelepedésével magyarázható meg. Két olyan népet ismerünk, amelyik hamvasztotta halottait és elhozta hozzánk a temetésnek ezt a szokását. Ezek a csiszoltkőkor végén megjelenő harangedény-kultúra népe és a badeni kultúráé. Nem szabad azt hinnünk, hogy a korábbi lakosság itt teljesen megsemmisült, vagy innen elvándorolt. Az uralkodóréteg cserélődött csak ki, a mindennapi élet egyszerű emberei itt maradtak. Mikor tehát a harangedények műveltsége és a badeni műveltség megkezdi nálunk életét, helyi vonásokat visz abba az autochton lakosság észrevétlenül tovább élő műveltsége, melyet még jobban helyi jellegűvé alakít a vucedol-zóki műveltségnek itteni hatása. A műveltségi elemek arányától függött vidékünk műveltségének képe, és ez a keveredési arány választotta el más területek műveltségétől. De még így is nagy felületet fogott át a Dunántúlra jellemző műveltség. Benne csak lassan váltak el egyes vidékek egymástól, nem lényeges dolgokban, hanem csak helyi színeződésben. így a mi vidékünkön az előbbi összetevő műveltségen kívül hatott a kisapostagi, ezen keresztül a Tisza-menti nagyrévi műveltség és a Szilézia felé mutató osztrák területi műveltség. Mikor ezek a hatások eggyé olvadtak, megalakult az északdunántúli mészbetétes edények igazán szép, zárt műveltséget mutató kultúrája. Ezen belül is voltak helyi eltérések, amelyek vidékünkre hatottak és amelyek vidékünktől kaptak műveltségi elemeket. Ilyen a magyarádi és a gátai műveltség. Ezt a két utóbbit pedig több más elem mellett ismét a Szilézia felé mutató műveltség befolyásolja. Az a nép, amelyik a bronzkori műveltség virágkorában itt élt, a trák fajhoz tartozott. Lehet, hogy vidékünk folyó és helységnevei erre az időre vihetők vissza. Ilyen szavak talán a Marcal és Mursella neve veneto-illir eredetével (?), a Rába és Arrabona neve, melynek szótöve a trák-makedon nyelvben éppen úgy megtalálható, mint a keltában, hasonlóképen a Rábca neve, vala-