Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
VERS - Dr. vitéz József Ferenc kir. herceg: Mécses az éjben
Mécses az éjben Dr. vitéz József Ferenc Kir. herceg Az éjjszaka fájdalma veti korul Rajiam még csendje sem könyörül. Eleiem lobogó máglya Lelkemet vad íusa rágja. Az éjjszaka fájdalma veíí körül Köpenye mindenre ráíömörül — Eleiem lobogó máglya Égő fájának minden ága. Paííogó íilíakozás a söíéíben Az örökké küzdő emberi léiben. Égni - elégni mini áldozat S az éjjszaka rámnéző kárhozat. Elégni íiíokban - rejteni mindent Amikor íeremíők hangja üzent Szikrái átkozott - áldott belénk Mi ormoknak ormára mennénk. A Szikrák türelme fellázad Lehajtja elvérzö alázat ! Amikor íeremíők keze éríníeíí S a cselekvés kihívó hangja meginíelí Felkeni az Isién egy nagy hivatásra Lennék kezében munkában társa... ! A keskenyek szava Ítéletet mondott Az irigyek keze mindení elrontott Az ostobák - ííélni - összegyűltek A káröröm ííai ünnepei ülnek ! Isién : segítene, emberek tiltják ! De égig nem nőnek a fák. Máglyákon égni A rombolási nézni... ! Az éjjszaka csendje meséli a gondot A nappal küzdelme hány íégláí kioldott Nyüvődő eleiünk - repedi falából Regél az éjjszaka lassú halálról.
