Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: A helytörténetírás győri feladatai

gyiïri feladatai. Jlôwu Slemér. RÉGEN VOLT MÁR, másfél évtizede, hogy a Századok lapjain Mályusz Elemér hosszabb tanulmányban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ha nem is győri vonatkozásban.

1

) Azoknak az elveknek, amelyeket cikkében kifejtett, aránylag kevés munkálója akadt Magyarországon. Nem hullott ugyan terméketlen talajba a szavak magja, de annyi sok akarás akadt el a felkészületlenség bokraiban, hogy nem is csodálkozhatunk az elhangzott szó csekély cselekvési visszhangján. A cikket teljes egészében figyelembe véve, Sopron város szorgos munkával készült, Házi Jenő szerkesztette okmánytárán kívül szinte csak a győri püspöki egyházmegye és a székesfőváros most folyó monográfiáját illetheti meg az a dicséret, amelyik a tennivalók meglátóit és cselekvőit megilleti. Pedig nem egyszerűen csak a szülőföld szeretete nyilvánul meg az ilyen természetű munkában. Az egész ország történetét készíti elő mindenki, aki saját szűkebb hazájának története iránt érdeklődik, abban munkálkodik. Mert Magyarország története sincs még úgy megírva, ahogyan azt meg lehet és meg kell írnunk. De nem is ismerhetjük a nemzeti történet ható erőinek sokszor végzetszerűen parancsoló hatalmát, amíg nem kutattuk ki az egyes kisebb földrajzi egységeken megnyilvánuló erőket. Azt hisszük, hogy nem újság az a megállapításunk, hogy a magyar történet, az Árpád-házi királyok korát leszámítva, még nem került olyan feldolgozásra, amilyet minden magyar ember joggal elvárhat a szakemberektől. Nem akarom itt hiányként feltüntetni még az Árpád-házi királyok koránál sem, hogy pl. a földből kiásott egykorú emlékek és az írott források összeolvasztása sem történt meg egységes képben. Az Anjouk korától kezdve azonban elmondhatjuk, hogy a sok fárasztó kutatás ellenére még az anyaggyűjtés teljességéig sem juthattunk el. Még az okleveles anyag sincs teljesen és rendszeresen felkutatva és kiadva. Dicséret illeti meg az eddigi munkát és eredményeit, de a teljességtől még messze vagyunk. És minél közelebb jutunk saját korunkhoz, annál hézagosabb a kép, tökéletlenebb a látásunk. Ilyen körülmények közt pedig összefüggő, egységes helytörténet írására törekedni, éppen a *) Századok, 1924. 538—66. 1.