Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye és I. Lipót önkényuralma
cÂdaitàv vármegye él /. Jliftát önkénipirid m a Jienguel cÂLfréxL dr. Hazánk földje a százötven esztendős török hódoltság gyötrelmei közepette sem menekült meg a történelem gyakran káros visszahatású áramlataiból. Egyike volt ezeknek az a kegyetlen abszolutizmus, melyet Lipót király és udvara honosított meg nálunk a XVII. század derekán. Kormányzati rendszerének főelvei között a magyar alkotmány megszüntetését tartotta elsőrendű és legfontosabb feladatának. S ebben hű tanácsadói, Lobkowitz herceg és társai, — magyar gyűlöletüktől fűtve — fáradhatatlanul támogatták uralkodójukat. Ugyancsak céljául tűzte ki Lipót király a katholikus restaurációt, melynek végrehajtása során ádáz harcokat és üldöztetéseket kezdett a protestáns egyházak ellen. De még ez sem volt elég. Az alkotmányából és vallási békéjéből kiforgatott népet oly súlyos adóterhekkel sanyargatta, hogy a ' kirobbanásig feszült elégedetlenség szükségképpen bontotta ki újból a felkelés zászlaját. Az abszolutizmus könyörtelensége természetesen a vármegyék életére nehezedett ismét a legnagyobb súllyal — így nem csekély mértékben Győr megyére is, — melyeknek agyonzaklatott lakossága teljesen ki volt szolgáltatva a bécsi udvar kényuralmának. Az idegen zsoldos katonák napirenden levő garázdálkodásai és fosztogatásai, de főleg a jobbágyságra kirótt óriási adóterhek koldusbotra juttatták a megyei népesség túlnyomó részét. S az ismételt tiltakozások mit sem használtak, sőt Széchenyi György győri püspöknek az igazságtalan adókivetés miatt tett felszólalása is süket fülekre talált Lipót udvarában. Az elkeseredés és a jobb sors reményében elbujdosodtak száma napról-napra növekedett. Az elmenekültek — közismert néven kurucok — Erdély nyugati részén, az ú. n. Partiumban szervezkedtek és várták megváltásukat Teleki Mihály vezérlete alatt. A 70-es évek elején harcba is kezdenek a Tiszántúl és főleg a császárhű hajduvárosok ellen, de Lipót király e guerilla-csatározásokkal nem törődve, csak folytatta alkotmányellenes mesterkedéseit. Igaz, hogy figyelmét a már néhány esztendő óta folyó francia háború nagyban lekötötte, de éppen ez a körülmény indokolttá tette volna, hogy a kettős francia-török veszedelem közepette, legalább a magyarsággal lépjen az engedékenység és békülés útjára.
